TEOTWAWKI - EZSDRÁS PÁL ÍRÁSA

TEOTWAWKI

Nos, nézzünk bele, bevezetésként, egy átlagos amerikai (csak amerikai?) család spájzába, fridzsiderjébe, beleértve a mélyhűtőt is. Egyesek szerint egyheti élelemtartalék van bennük. Mások szerint annyi se. Kukkantsunk bele a garázsukba: félkannányi tartalékbenzint veszünk észre a sarokban, többet nem. Innen öntöget Mr. Zero valamennyit járgánya és fűnyírója tankjába. Holnap majd teletölteti a benzinkútjánál. Ami a spájzot, fridzsit illeti, no problem; Mr. Zero beül a kocsijába, elmegy a bevásárlóközpontba, és ennyi. Oda mindenből naponta/hetente – hogy mikor, a családnak tökmindegy – megérkezik az áru az elosztóból. Így aztán otthon is minden van. Ha mégsem, papa/mama mobiltelefonon beszól a bevásárlóközpontba, és házhozszállítást kér. Meleg van? Bekapcsolják a légkondit, ha csórók, akkor csak a ventillátort. Gombnyomásra jön a villany, a gáz, rögtön melegszik tőle a készétel. Fürdőszobai csap-csavarás, máris csurran a meleg-langyos-hidegvíz. Szintén egy gomb megnyomása/érintése után indul a TV, a számítógép, az internet, lehet „guglizni”, játékokat, zenét lehívni stb., stb.

Ha valami egészség-baj adódik, kórházi kezelés kell, beugranak: működik a vesedialízis-gép, működik a lélegeztető, az infúzió-adagoló, az oxigénpalack, kérni lehet inzulin-utánpótlást, de minek továbbfolytatni a felsorolást a korszerű közlekedési eszközökkel, a jól karbantartott országutakkal, autópályákkal, expresszvonatokkal, interkontinentális repülőjáratokkal, meg a többivel.

Mégis.

El lehetne egy kicsit gondolkodni a TEOTWAWKI-n. Jöhet ugyanis Egy Bizonyos Nap, amelyen ez a világ, ami van, amit megszoktunk, egyszer csak e l t ű n i k. A TEOTWAWKI (az eddig közismert világ vége) ugyanis azt jelenti, hogy az eddigi viszonylag kényelmes életmódunk megszűnik.

Kicsit felületesen, szeszélyesen rajzoljuk fel ennek a TEOTWAWKI utáni világnak a kontúrjait…

Szóval, egy hét után nincs áram, nincs vízellátás, nincs gáz, az élelemelosztó központok többé nem működnek, a jogrend sem, mindenfelé tüzek lobbannak fel, szervezetten fosztogatni kezdenek, mert a bűnözők kiszabadultak a börtönökből, az emberek autón vagy anélkül menekülnek a városokból.

De hová?

És hogyan éljenek tovább a „hová”-ban?

A tömegkommunikációs műsorok/olvasmányok ajánlataiból néha ilyesféle válaszok bukkannak elő:

• vonuljunk vissza a mindent átölelő, megóvó ősvadonokba (már kiirtottuk őket!),
• nem kell semmit sem előre megtervezni, „majd alakul”,
• ne törődjünk az ilyen marha szavakkal, mint a TEOTWAWKI, úgyse üt be semmi, inkább éljünk úgy, ahogy eddig, érezzük jól, valósítsuk meg magunkat…

Van azonban a világon 135.000 ember, aki a SurvivalBlog-ot olvassa. Túlélni akarunk, így hívják magukat. Határozott véleményük alakult ki a világról, amiben élünk. Kidolgoztak egy életvitelt, amely válasz a TEOTWAWKI-ra. Úgy ítélik meg mindazt, ami ma van, hogy azt az agyonbonyolítottság, a túlszakosodás; az ellátóláncok alig elviselhető, sokáig így nem működtethető hosszúsága jellemzi. Szerintük civilizációs rétegünk igen-igen vékony, ha repedezni kezd (repedezik), és azon ,,A Bizonyos Napon" el fog tűnni. Ami alatta van, riasztó: határtalan despotizmus, szabadrablás, feneketlen gonoszság.

Mindenesetre a túlélni akarók nem fognak a TEOTWAWKI után néhány perccel – vagy éppen egy héttel – beállni a menekülő tömegbe, és sodortatni magukat valamerre. Már most keresik (és meg is fogják találni) menedékhelyeiket. A legfontosabb: A menedékhely legyen a metro-/megalopoliszoktól legalább 500 km-re. Kapjon megbízhatóan sok csapadékot, a földje legyen termékeny.

Amint megtalálják, térképet terítenek maguk elé, és keresnek rajta legalább öt olyan kerülőutat, ami a menedékhelyhez vezet. GPS-t ragasztanak fel az autóik szélvédőjére, és segítségével végighajtanak mindegyiken. Ezután megveszik a telket (legalább két, egyformán gondolkodó, lehetőleg ugyanahhoz az egyházhoz tartozó család közösen). Felépítenek, vagy ha már van, célra-rendezetten felújítanak egy házat.

Gyorsan – eléggé felületesen – ideírom, milyen a túlélés-barát ház. Masszív falú, legalább egyemeletes, kamrájában háromhavi élelem-tartalék, elegendő mennyiségű és minőségű kéziszerszám, és minimum egy korszerű karabély. A telket vegye körül sűrűszövésű hálókerítés. A házhoz vezető utak kábelekkel elrekeszthetőek legyenek. Szükség lesz kellő mennyiségű, bármikor kéznél levő homokzsákra. Elengedhetetlen egy, legalább háromféle (benzin, propángáz, földgáz) üzemanyaggal működtethető áramfejlesztő, ami nemcsak világítást, hanem éjjellátó-kamerát, riasztót, rövidhullámú rádiókészüléket is tud működtetni – mindaddig, amíg egyáltalán lesz üzemanyag…!

A gazdagabb túlélni akarók tartsanak benzinnel, dízelolajjal, propángázzal, legutolsósorban villanyárammal járatható autót, de a szegényebbek is mindenképpen szerezzenek be egy dízelmotorosat. (Nota bene: Egy túlélési kézikönyv megírója tizenegy fejezetet szánt a túlélési-házzal szembeni követelményeknek. Annak is van már irodalma, hogyan maradjanak életben az Armageddont túlélők…)

Természetesen a felszereltség és a menedékhelyen való, állandó lakás nem elég.

Fel kell készülni!

A felkészültség általam választott leírása sajnos csak felületes lehet. Tehát szükséges: gyors árokásási, egészség-megőrzési, tűzoltási, amatőr rádiókezelési képesség elsajátítása; tudni kell zöldséget, gyümölcsöt termeszteni, hegeszteni autogén hegesztővel, varrni lábbal hajtható varrógéppel, lóhúzta ekével szántani, kerítést fonni, csűröket és hasonlókat építeni fatörzsekből, kukoricát fosztani, gépeket javítani, trágyát hányni, kovácsolni, mindent megcsinálni, feldolgozni, az öltözeteket szétfoszlásukig viselni.

Létfontosságú, hogy olyanokat válasszunk környezeti társainknak, akik nem szószátyárok, hanem tettekre készek, akikkel a gondolkodásunk hasonló, akikkel a Tízparancsolat szerint élhetünk. Ne vezessenek bennünket a társak kiválasztásakor előítéletek. Egyenként ítéljük meg az embereket, bárhonnan is jöjjenek.

Kerülni kell a relativistákat, a világi humanistákat. Az ilyenek TEOTWAWKI után életveszélyesek. Az után ,,A Bizonyos Nap" után különösen fontos követelmény lesz, hogy segítsünk a kevésbé szerencsés túlélni akarókon. Ki tudja, mikor fordul meg a helyzetünk!

Miféle TEOTWAWKI-kra gondolnak a túlélni akarók? Terrorizmusra, nukleáris, biológiai hadviselésre, Harmadik Világháborúra, olajembargókra, klímaváltozásra, aszteroida/üstökös földbe való becsapódására, hiperinflációs gazdasági depressziókra, globális járványokra, amelyeket szupervírusok okoznak (EBOLA!), abnormális Nap-kitörésre, és más hasonlókra  (pl. Afganisztán, Szíria, Iszlám Államok, és nemrég óta Ukrajna.)

„Egyikük sem zárható ki. Abban az órában jönnek el, amelyikben nem is gondoljátok, legyetek tehát készen.” – írja Máté evangélista (Mt. 24:44).

Mindenesetre: aki logisztikailag – Noé módjára – felkészült, értékes tevékenységekre képezte ki magát, beszerezte a szükséges eszközöket, magabiztosabb lesz önereje tudatában, és jobban függetlenítheti magát a reá leselkedő veszélyek hatásaitól. A TEOTWAWKI idején kibontakozó, váratlan változásokhoz, bizony, sokkal inkább képes lesz igazodni, mint a konzumemberek.

Utóirat: TEOTWAWKI = The End of the World as We Know It.

Budapest, 2014. augusztus 20.

                                                                                                            Ezsdrás Pál