<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[Szabad Szalon- Művészeti Netújság]]></title><description><![CDATA[Verset, novellát írsz? Véleményed van a világ dolgairól? Regisztrálj oldalunkon, légy a Szabad Szalon barátságos, alkotó közösségének tagja, de ha csak olvasni akarsz, akkor is többezer érdekes bejegyzés áll rendelkezésedre!]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/portal/szabadszalon/image/1411163174.jpg</url><title><![CDATA[Szabad Szalon- Művészeti Netújság]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[Janus: Édesapám /árvamadár/]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1513283</link><pubDate>2026-06-07 16:08:10</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Harmincévnyi fájdalom,

	harminc fekete madár,

	harminc csőr és vaskarom,

	harminc sebe fáj.

	&nbsp;

	Harmincévnyi fájdalom,

	harminc verdeső madár,

	harminc árva hajnalon,

	harminc új halál.

	&nbsp;

	Harmincévnyi fájdalom,

	harminc gubbasztó madár,

	harminc éves bánatom,

	újra rám talál.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Janus: Május 9.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1512878</link><pubDate>2026-05-10 21:37:24</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	"Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni&#8221;

	száz éves ez a sóhaj emberek!

	De ma, mintha ezt a tüzet látnám,

	melynek fényét tükrözik a szemek.

	&nbsp;

	Lángra kap a parázson a gyűlölet,

	a széthúzás, az uszítás is ég,

	hazánk szívében nagy tüzet raktak,

	s hevétől borzong, borzong a vidék.

	&nbsp;

	Vessük e tűzre a csorba múltat,

	&nbsp;kisiklott vágány talpfája égjen,

	a ma lángja legyen&nbsp; tisztító tűz,

	s hamujából újuljunk meg szépen!

	&nbsp;

	Mert valami nagy-nagy tüzet raktunk,

	a becsület, az igazság&nbsp; köréje ül,

	és nem kell már félni, dideregni,

	csak egymásban hinni ,és élni, emberül!

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Janus: Kereszt, tövis, remény]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1512324</link><pubDate>2026-04-06 11:46:05</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	..
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Ács kezén az élet fája

	levelét, a gallyát vágja,

	kérget hánt és törzset vagdal,

	kereszt készül&nbsp; diadallal.

	&nbsp;

	Kereszt indul hegygerincre,

	hogy testet megfeszítse,

	tenyerébe, lábfejébe

	szeget üssön, s legyen vége!

	&nbsp;

	Koronája tövisfonat,

	könny mossa az arcdombokat,

	dárda szúrta égő seben,

	lélek illan szélsebesen.

	&nbsp;

	Lepel terül, testet fed el,

	sírja előtt letérdepel,

	anyai szív meg is szakad,

	ajtó zárul, szikla szalad.

	&nbsp;

	Fájdalmakat csend szorítja,

	lakatlan lett az ő sírja,

	lelke után ment a teste,

	felleglépcsőn, fel a mennybe.

	&nbsp;

	Értünk halt meg, de hiába,

	tanítása&nbsp; Bibliába,

	papírlapok közé zárva,

	nincs ki tettekre beváltsa.

	&nbsp;

	Itt az ember, ki keresztény,

	elballag a sorok mentén,

	kimondani könnyű a szót,

	becsapni a mindenhatót.

	&nbsp;

	Itt vagyok én, nem egyedül

	kinek léte alámerül,

	talán nem is olyan soká,

	de lesz-e, aki megmondaná

	&nbsp;

	mikor lesz az ember, ember,

	aki szeret szeretettel,

	aki feltámasztja Istent,

	békét teremt földön és fent?

	&nbsp;

	A Biblia leírt szavak,

	betűt hordó futószalag,

	ami vágy csak, ember álma

	légy te az, ki tettre váltsa,

	&nbsp;

	nem kell, hogy higgy, keresztet vess,

	alkonyt, hajnalt imával fess,

	elég ha van becsületed,

	az járja be az életed!

	&nbsp;

	Nézz csak szét, ma mi a kereszt,

	tudatodat mának ereszd,

	szegénység, és szolga élet

	lásd meg ,hogy mind kereszté lett!

	&nbsp;

	Szeg az éhség, szeg a rabság

	tövisként szúr a hazugság,

	mely az embert fel, keresztre

	felemelve felszegelte.

	&nbsp;

	Emberré kell válni még ma,

	nem kell hozzá égi létra,

	emberség kell, igazsággal,

	ezt tudasd a nagyvilággal!

	&nbsp;

	Ne szóval, mert az oly gyönge,

	nem hint reményt e szép földre,

	imád igaz tetted legyen,

	melyből boldog élet terem!

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Janus: Március delén]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1511994</link><pubDate>2026-03-15 18:25:43</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	..
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Itt ez a föld talpam alatt,

	mely volt már sír, és víg vetés,

	összeolvad, máskor szakad,

	öröm terem, majd szenvedés.

	&nbsp;

	Itt ez a föld, édes hazám,

	szülőföldem és otthonom,

	itt nevelt fel édesapám,

	majd itt lett sírja fájdalom.

	&nbsp;

	Itt ez a föld, sorsok lánca

	hol tízmillió szem feszül,

	vagyunk egymás honfitársa,

	de mégis van, hogy ellenül.

	&nbsp;

	Márciusban nézd a tájat,

	a hóvirágnak szirmait,

	gyönge zöldjét tulipánnak,

	és kelyhét melyben vér lakik!

	&nbsp;

	Kokárdának színét festi

	a hősök porán nyílt kehely,

	múltat, jelent egyesíti,

	hát legyen haza ez a hely!

	&nbsp;

	Becsület kell, és emberség,

	igazság és igaz tettek,

	de nem kell király és fenség,

	kik lopnak és megvezetnek!

	&nbsp;

	Valósággal nézz tükörbe,

	nézz szemébe, ki onnét néz,

	neki higgy, az életébe&#8217;

	a tévé hazug s megigéz!

	&nbsp;

	Tűzz kokárdát mellkasodra,

	és költőnk verse járjon át,

	lelked engedd dallamokra,

	és énekelj egy új hazát!

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Tudom]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1511214</link><pubDate>2026-02-03 20:32:15</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Tudom, már rég kész vagyok,

	minden helyére került,

	elértem, amit lehet

	és van, mi nem sikerült.

	&nbsp;

	Tudom, itt-ott már omlok,

	porlad az emlék bennem,

	egyre kevesebb álom

	bújik meg szemeimben.

	&nbsp;

	Tudom, mit jelent a tél,

	melyben eltűnik a nyár,

	évről évre gyakorlom,

	hogy milyen is a halál.

	&nbsp;

	Tél van, hópehely kering,

	látom, érzem, és tudom,

	mégis, ha rád gondolok

	mind színes virágszirom.

	&nbsp;

	Tudom, már rég kész vagyok,

	porlad az emlék bennem,

	tudom mit jelent a tél,

	de tavasz van szívemben.

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Janus: In memoriam / Peti/]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1510166</link><pubDate>2025-12-05 20:19:40</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Szavakat küldök, oda fel, utánad

	remélem, még utolérnek!

	Üzen az utca, a régi szülőházad,

	és bús, fájó&nbsp; csendje a Hősök terének.

	És jönnek a szavak, bennük a rég,

	üzen a néhai iskola, a kopott padok,

	a kisdobos avatás, emlékszel-e még,

	mikor arcunkon gurultak a mosolyok?

	Hozzák a szavak a fejük felett tartva

	a zsinagóga galambszárnyú porát,

	Weimann néni üveges áhított pultja,

	hányszor&nbsp; izzadt a fillér tenyerünkben barát?

	Az emlékek megállnak, mind letérdel,

	és én egy sóhajt tűzök az utolsó szóra,

	de ha végül egy szó, egy&nbsp; sem ér el,

	könnykén hulljanak vissza a koporsódra!

	&nbsp;

	&nbsp;

	Kállóy Molnár Péter emlékére.

	2025.12.01.

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Abda]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1509815</link><pubDate>2025-11-13 19:53:57</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Novembert olvas újra az idő,

	sorok között ködök, hideg szelek,

	bakancsok nyomára a fagy szorít,

	könnyként peregnek a falevelek.

	&nbsp;

	A fák alatt régi csendek lépnek

	ólomnehéz teher nyomja mindet,

	valaha itt, egy menet haladt át,

	volt-e valaki, ki feltekintett?

	&nbsp;

	Egy kabát alatt erőtlen beteg,

	fárad&nbsp; arcán a láz rózsát nevel ,

	járása, légzése erőltetett,

	érzi, tudja ő, a vég oly közel.

	&nbsp;

	Megáll a menet, ő a földre ül,

	előtte papír, kezén toll dobog,

	és szavak születnek, melyben üzen,

	és fényképpé&nbsp; lesznek a mondatok.

	&nbsp;

	November volt, az égen kerek Hold

	bámulta a sírba tett testeket,

	egy kabát alatt papír és egy toll,

	üzent,&#8221; kiálts rám! s fölkelek!&#8221;

	&nbsp;

	2025.11.09.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Levelek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1509470</link><pubDate>2025-10-26 16:26:59</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Földre hull, sárba vész

	láb tapossa el,

	őszi éj rá zuhan,

	fagyon térdepel.

	Holdsugár hófehér

	fátyol szemfedél,

	alatta porlad el

	ez a kis levél.

	&nbsp;

	Verseim&nbsp; levelek,

	mind a földre hull,

	rájuk lép az idő

	mind porlad fakul.

	Lesz jövő valahol

	miben nem leszek,

	ennyi az ember is,

	mint a levelek.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Őszi este]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1508906</link><pubDate>2025-09-26 19:20:24</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Kormos, fekete égre

	kanyarog a görbe füst,

	a színek ellopva mind,

	csak hajamban ón, ezüst.

	&nbsp;

	A lég, hűs nyirkos tenyér

	rásimít homlokomra,

	mintha csak beteg lennék,

	s a lég, mintha anyám volna.

	&nbsp;

	Égaljára lehever,

	földhöz bújik a messze,

	egy csillaggyerek szeme

	néz a templom keresztre.

	&nbsp;

	Utcákat járja az ősz,

	elmúlásnak gyűjt ruhát,

	ütött-kopott falevél

	nesze súg melódiát.

	&nbsp;

	Ősz van, múló, porladó

	minden évben csöpp halál,

	sóhajom görbe füstje

	&nbsp;komor kérdőjelnek áll.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Csend hajnalban]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1508276</link><pubDate>2025-07-29 17:36:00</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Csobog a csend, a partján

	guggoló hallgatás köveken

	lusta fény sétál lassan,

	mint ébredő szemen az értelem.

	Suttogó árnyék vetül,

	a közelben felröppen egy zaj,

	és fények villannak messziről,

	közelít &nbsp;a város, a hangos zivatar.

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Májusi napvég]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1507756</link><pubDate>2025-06-09 20:21:40</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Némaság ring a villanydróthintán,

	csend csicsereg&nbsp; a bíborég alján,

	pillantásom&nbsp; bele-beleréved,

	míg bámulom, az est ellopja a kéket.

	&nbsp;

	Vérré lesz az ég, a földre cseppen,

	harag lobban az ablakszemekben,

	majd kopik a vörös, az ég halvány

	már csak rózsaszín az esti ablakpárkány.

	&nbsp;

	Bújnak a színek, jönnek az árnyak

	hálót sző a pók a holdsugárnak,

	mely megfesti a csipkét, s az ragyog,

	kis gyöngyökké válnak a párasóhajok.

	&nbsp;

	Lép az idő, nem remeg a lába

	körgyűrűk a percpocsolyába

	elhalnak lassan, simul az este,

	ábránd terít álmot csillagszemekbe.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Hárslocsoló]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1507015</link><pubDate>2025-04-18 11:19:13</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	&nbsp;

	Egyszer majd nem jövök,

	s nem megyek,

	elfeled a táj ,

	az is, akit ismerek,

	lépteim alól nem szökik

	se koppanás, se por, 

	talán egy elbújt csend

	őriz meg valahol.

	Egyszer a hársfám 

	majd nagyra nő,

	s virágot bont 

	a locsolóból ráöntött idő,

	és száll a virágillat, a kert felett lebeg,

	egy locsoló felleget a kezembe veszek,

	és bő esővel a hársfám öntözöm,

	és a langy cseppek között lesz némi könny.

	Mert egyszer, majd nem jövök

	s nem megyek,

	elfeled a táj,&nbsp; s az emberek,

	verseim, szavaim, s bennük, ami én,

	semmivé lesz mind, 

	mint az útvégi remény.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Embernek lenni (Kívánság vagy ima)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1506718</link><pubDate>2025-02-23 21:31:55</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Embernek lenni,

	egy emberi létben,

	apró kis kérés

	a nagy mindenségben!

	Nem kell értelem,

	mit keresni keljen,

	csak az életünk

	emberségben teljen!

	Ne legyen idő,

	csak tér, mi befogad,

	mindenki egyenlő,

	legyen tej ,csontfogad,

	ne legyen vagyon,

	templom és trónterem,

	ne tudjuk mi az,

	hogy halálfélelem!

	Embernek lenni

	a meggyógyult Földön,

	hová háború

	soha el ne jöjjön,

	kerüljön betegség,

	ne fogjon az átok,

	és akik élnek

	legyenek barátok!

	Embernek lenni

	ha van, ha nincs Isten,

	jóságnak jóság

	önzetlen segítsen,

	ne lásd a bőrét,

	hite legyen rejtve,

	úgy ítélj embert,

	amilyen a tette!

	Embernek lenni,

	egy emberi létben,

	apró kis kérés

	a nagy mindenségben,

	mindegy kik vagyunk

	lehessünk egyformák,

	mint&nbsp; halálunkban,

	ha hamvaink szórják!

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kései sirató]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1505972</link><pubDate>2024-12-08 16:39:34</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Leülök ide, előttem véres sínpár,

	még sikoltanak a fékező fém kerekek,

	jaj, Attila bátyám!Készen a fekete leltár,

	mint erdőben a vadnyom&#8230;. az életjelek.

	&nbsp;

	Nehéz csendemet szívembe rejtem,

	s ott bújtatom két dobbanás között,

	néha mosdik benne minden sejtem,

	mikor a lelkem szilánkos ,törött.

	&nbsp;

	Sóhajom itt lapul szóközök alatt,

	mint fektetett sínek között a rés,

	de hol van már, hol az a pillanat

	mi szülte e sóhajt, az a révedés?

	&nbsp;

	Bújtatnám, ha még könnyem lenne,

	nem engedném arcom dobjára ülni,

	de felitta e világ mocska, szennye,

	hát sírás helyett tanulok fütyülni.

	&nbsp;

	Az idő már sorvaszt nem nevel,

	bőrömbe mélyed körmös ujja,

	s ráncok láncával a halál ünnepel,

	a semmi ágáról lényem, messzi fújja.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Novemberi temető]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1505891</link><pubDate>2024-11-16 20:12:51</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Köd mögött bújnak a fák,

	ágakon szennyes fehér,

	a virágok holt imák,

	testükön búsul a dér.

	&nbsp;

	Fehér a föld és az ég,

	sápad a gyász, az öröm,

	nincs közel, nincs messzeség,

	csend gubbaszt a sírkövön.

	&nbsp;

	Viaszgleccser tetején

	meggörnyedt gyertya teste,

	mint kihűlt, kormos remény ,

	mit eltemet az este.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 

	&nbsp;

	Szél nyit ajtót ködfalon ,

	csillag fénye bújik át,

	könny csillan az avaron,

	itt hagyom az éjszakát.

	&nbsp;&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Hajnali játék]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1505456</link><pubDate>2024-08-27 20:40:42</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	&nbsp;

	Sápadt búzavirág az ég,

	a Nap, izzó pipacskehely,

	zöld szegély a messzeség,

	lábamhoz pitypang ül közel.

	&nbsp;

	Útifűn harmatgyöngy ragyog,

	bámész árnyék bámulva nő,

	a szellő még andalog,

	lábnyomán gomba az idő.

	&nbsp;

	Szénaillatú szerető

	a fénnyel csókoló hajnal,

	bennem a vágy nagyra nő,

	de kuncog és tovanyargal.

	&nbsp;

	Lépek, a reggel integet,

	egyre árad az aranyfény,

	szemem tükre kis liget

	kis dombján ott ül a remény.

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Pipacsok]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1505135</link><pubDate>2024-07-02 21:16:07</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Lüktet a szív, izzik a nyár 

	pipacs tüzén forr a határ,

	szomjas a vágy, reszket a lég,

	zümmögő méhek csókja ég,

	szédül az ég, kábul a föld,

	kalász fejet ringat a zöld,

	szoknya forog, ölel a szél,

	vágytól reszket minden levél.

	Dobban a szív, lüktet a nyár,

	édes sóhaj messzire száll.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Szeptember]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1503996</link><pubDate>2023-12-07 19:30:16</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Szemben a háztetőről

	lassan lemászik az este,

	cserépről cserépre áll,

	majd ráfog az ereszre,

	és lassan hintázva, lengve,

	ráhuppan a rózsalevelekre.

	&nbsp;

	Nagy, sötét mellkas a kert,

	széllélegzet neszez benne,

	megfeszülő &nbsp;bordaágak

	reccsennek a végtelenre,

	mely a kerítésen ülve bámul,

	kertbe ölel ,s vele tágul.

	&nbsp;

	Sötétségből szárnyak nőnek,

	kert - mellkasban kergetőznek,

	csendet fog a bagoly karom,

	viszi messze, én és a som,

	hallgatjuk, hogy &nbsp;szól a kuvik,

	és az ősz is hozzánk bújik.

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Júliusi pocsolya /Reflex vers R.M. &#8211;Július/]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1502581</link><pubDate>2023-07-09 11:52:36</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	&nbsp;

	Dörren az ég, madár csitul,

	szivárvány,

	villám kacsint, kék lesz tőle

	a párkány,

	nagy lábakon eső ballag,

	de hova?

	Alga zölddel integet a

	pocsolya.

	Megcsillanó levelek közt a rigó

	fütyül egyet ,július van,

	halihó!
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Nagypéntek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1501632</link><pubDate>2023-04-08 08:25:20</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	&nbsp;

	Húsba, csontba vágyó szeg,

	gond a kalapács fején,

	istent ölnek emberek,

	Golgotának szent hegyén.

	&nbsp;

	Kínfát öntöz csorgó vér,

	égig nő a fájdalom,

	dárda hegye nem testvér,

	tanú az, nem szánalom.

	&nbsp;

	Bújik a nap, este jön

	színét osztja a halál,

	szikla gördül, elköszön

	lélek testre nem talál.

	&nbsp;

	Pokol nyílik, sír az ég,

	karján bűneink hada,

	szála alá, szenvedék,

	bár ember a gyilkosa,

	&nbsp;

	érte a kín, minden szó,

	Isten elé ima száll,

	&#8222;Könyörülj mindenható,

	engem vigyen a halál!

	&nbsp;

	Kereszt áll a Golgotán,

	fáján vér, és könny ragyog,

	kínnal teli éjszakán,

	angyal szárnya már suhog.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ ökölbe]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1500339</link><pubDate>2023-02-12 19:29:27</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	&nbsp;

	Mert semmik vagyunk

	ökölbe szorulva,

	kirepedt bőrünkön 

	csordul a szív pumpálta igazság,

	imát mormolunk

	poros földig hajolva,

	sárgult kukoricaszárként

	csont sovány zörög a jóság.

	Becsület vánszorog,

	tartja még az emberség &#8211; járókeret,

	de az ellopott jövő hűlt helyén

	járdára rogy, menni tovább, minek?!

	Kátyús, sáros út a jelen,

	rajta zötykölődve forog az agy,

	nehéz csatornatetők alól

	bújik a félelem, lehelete fagy.

	Szeretni kéne, lassan szótagolva,

	könnyűvé téve a hangsúlyokat,

	ki kéne mondani, el a világnak,

	a legkisebb, legapróbb dolgokat.

	Hogy nincs jó világ ott,

	hol száműzött a tisztelet,

	hol kétségbe esett családfák

	menekülnek szakítva gyökeret,

	hol a munkás csak préselt levél

	a törvénykönyv lapjai között,

	hogy ez a haza, ez a nemzet 

	miért gyűlöletbe öltözött?!

	Jöjjön hát valaki, ki utat tör végre,

	ki fényt gyújt a magyart sújtó sötétségbe,

	ki átöleli e széthúzó nemzetet,

	s a hitvány szívébe üt, egy nagy szeget!

	Nekem nincs gyufám, se kalapácsom,

	semmi vagyok csak&nbsp; ökölbe szorulva,

	szívem pumpálta vélt igazságom

	csordul, s itt halok bele a lapokba.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Farmosi László:    Immortalis Dei auspicio ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1499133</link><pubDate>2022-12-24 10:59:29</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; 

&#160;
&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; &#8222;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Ajánlás szent Sebestyénnek&#160;&#160;&#160;&#160; &#8222; 
&#160;
Szentek ideje jött el 
ködbe pólyált csendeké 
Tejút párába hulló 
&#160;békére lelt seregé 
&#160;
Szentek ideje jött el 
&#160;szótalan szó némaság 
óceán mélyi szürke 
kitapintható túlvilág 
&#160;
Szentek ideje jött el 
moha lepte kő alak 
pórusában lüktető 
szél-fészek magasak 
&#160;
Szentek ideje jött el 
hegyről ballagó betelt nyáj 
virágszirmok nyoszolyái 
hogy újra s újra rátalálj 
&#160;
Szentek idej jött el 
egyetlen röppenés elég 
&#160;Hallani az alvó harangban&#160;
 halhatatlan üzenetét &#8230;.
2022. Mindenszentek&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Óhatvan&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Szent Adalbert templom 
&#160;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[csárádi]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1498604</link><pubDate>2022-10-26 18:09:04</pubDate><author><![CDATA[hatvaniszalon]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&#160;




Open publication - Free publishing - More book
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Ne sírj (reflexvers)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1498160</link><pubDate>2022-09-17 18:47:51</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	&nbsp;

	Ne sírj!

	Síromra ne ejtsd könnyeid,

	nincs ott senki,ki ott pihen!

	Fény vagyok szemeid tükrén,

	éj csendjén sóhaj, rekviem.

	Táguló körgyűrű tóvizén,

	csendbe bújó, lágy csobbanás,

	érintés vagyok bőrödön,

	tetovált ,színes dobbanás.

	Vágy vagyok, nyújtózó álom,

	jégvirág téli ablakon,

	nem&nbsp; rideg sír alatt vagyok,

	pitypang fújt gömbjében lakom.

	Elvisz a szél, amerre jársz

	mező zsenge fűszálain,

	megpihenve ott várok rád,

	hol a hajnal kék, rózsaszín.

	Síromnál ne állj meg soha,

	fejfámat kerüld, ha lehet!

	Nem a temetőben lakom,

	és kérlek, ne nézd az eget!

	Hisz&nbsp; én nem haltam meg,

	benned, benned élek,

	tudom,&nbsp; csak egy szív dobog,

	de ritmusán két lélek.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Pipacsiszap]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1496779</link><pubDate>2022-05-22 20:31:48</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	&nbsp;

	Töltények magjait vetik

	tépett húsba, szilánkos csontba,

	egyre nő a szárba szökő halál,

	az égen a felhő véres vitorla.

	&nbsp;

	Hullák úsznak dinnyehéj helyett,

	pipacsiszaptól zavaros a Duna,

	lángokban állnak a parti fák,

	&#8222;nőtt a gazdaság&#8221; szól a nagy duma.

	&nbsp;

	Aszály kezében a rög ropog,

	szél kap tenyerébe, száll a por,

	kiszáradt kutakból szól a &nbsp;visszhang,

	&#8222;munkából&nbsp; virágzik a nyomor&#8221;.

	&nbsp;

	Napra néz a napelem szeme,

	tekintete mélysötét, feszült,

	konnektor csecsen autók lógnak,

	a dízelek korma holt &nbsp;fűre ült.

	&nbsp;

	A hitet keresztények lopják,

	talpuk alatt sárban az erények,

	a régi szelek fújnak már megint,

	az igazság s a becsület félnek.

	&nbsp;

	Sötét függöny fedi&nbsp; az elmét,

	már megrohadt gyümölcs a tudás,

	úgy tűnik, hogy meghalt az isten,

	és megszületett valami, &nbsp;valami más.

	&nbsp;

	A költők eltörik a tollat,

	senki nem akar szavakon szállni,

	eldugják a penészes&nbsp; reményt,

	ma a csendet kell felpróbálni.

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Famosi László:   Föld angyala ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1495811</link><pubDate>2022-04-09 19:47:50</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&#160;
A fény árad&#160; betölt minden teret&#160;
erdőket&#160; mezőket ember szíveket&#160;&#160;&#160;
&#160;
Nőttön-nő&#160; halványul minden árnyék&#160;
&#160;mintha a Nap-öléig látnék&#160;&#160;
&#160;
Simogat és melegít csillag szikrája&#160;
&#160;a testem a lelkem egyként megáldja&#160;
&#160;
Békét teremt súlytalan aláömlik
elvezet a csöndön túli csöndig&#160;
&#160;&#160;
A fény árad betölt minden teret&#160;
Láthatatlan és látható földi istenek&#160;
&#160;
Kitárul és elárad lélegzetbe szőhetem&#160;&#160;
Gerle bugás tornyokban a VILÁGEGYETEM&#160;
&#160;
Simogat és melegít ég-szirmaival mosolygok&#160;
Örökkévalóságig érnek&#160; az&#160;áldott sorsok&#160;
&#160;
Béke és nem háború mennyei hűsége&#160;
Fehérbe mártott szárnyak lélek-lebbenése&#160; &#160;
&#160;&#160; &#160; &#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 2022.&#160;Böjtelő hava&#160; &#160; &#160;&#160;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ kor-képtelenség]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1494785</link><pubDate>2022-01-13 20:21:22</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	&nbsp;

	ráncos reszkető kezében

	a borítékok fehér galambszárnyak

	papírba vág a sóhaj fente kés 

	az asztalra vergődő sárga csekk hull 

	&nbsp;

	számok festenek sötét borút

	elérhetetlennek tűnik a hónapvége

	a negyed kenyérre étvágytalan szem néz

	majd rázáródik a kisszekrény ajtaja

	&nbsp;

	hideg ül a kályha előtti székre

	a maradék kis fa nem kap lángra

	holnapra kell jönnek az unokák

	s a dunna alatt vackol a didergő álom

	&nbsp;

	a készülődő hajnal nem jön el végül

	eltéved a sötét messzeségbe

	hová&nbsp; csoszogó léptekkel néném indul

	s távolodnak egyre kéz a kézbe

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ Tisza-szép]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1494269</link><pubDate>2021-12-04 20:46:31</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	avartócsákban fürödtek a percek

	pillanat röpült áttetsző madár

	szárnyai alatt semmibe vesztek

	az őszi sóhajok visszatért a nyár

	&nbsp;

	csendek hajóztak levélgondolán

	bámész szemeket vetve a fákra

	melyek hanyagul ágaik lógatván

	belesimítottak az andalgó Tiszába

	&nbsp;

	árnyék és fény&nbsp; együtt játszottak szépen

	az egyik bújt a másik megkereste&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;

	avar szőnyegen ágból rakott széken

	már sötét ruháját próbálta az este

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Tokaji Írótábor 2012]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1494207</link><pubDate>2021-11-28 18:56:08</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[&#160;
&#160;
Egérrávitellel a fejre: megjelenő név



 ]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Állati szösszenetek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1493545</link><pubDate>2021-10-06 10:27:44</pubDate><author><![CDATA[PetrozsenyiNagyPal]]></author><description><![CDATA[
	A böllér&nbsp;disznót&nbsp;vág.

	&#8211; Gyuriii, Gyurii! &#8211; visítja a sertés.

	Hiába, nincs&nbsp;kegyelem. És ezt ő is tudja. Azért tovább hörög: Gyuri, végül György, azzal vége.

	&#8211;&nbsp;Én meg Lajos vagyok &#8211; mondja a böllér.
]]></description><encoded><![CDATA[
	ÁLLATI SZÖSSZENETEK

	BEMUTATKOZÁS

	A böllér disznót vág.

	&#8211; Gyuriii, Gyurii! &#8211; visítja a sertés.

	Hiába, nincs kegyelem. És ezt ő is tudja. Azért tovább hörög: Gyuri, végül György, azzal vége.

	&#8211; Én meg Lajos vagyok &#8211; mondja a böllér.

	A KECSKE ÉS A BIRKA

	A kecske tapasztalatcserére megy a mennybe.

	&#8211; Mek-mek! Nálatok me-mennyi e-ezer év? &#8211; érdeklődik a birkától.

	&#8211; Bee! Csak egy pillanaat.

	&#8211; És e-egy forint?

	&#8211; Kereek egy billióó.

	&#8211; Akkor, légy szíve-ves, és adj gyorsan e-egy forintot!

	&#8211; Szíveseen &#8211; feleli a birka &#8211;, csak várj egy pillanatoot!

	MIÉRT ZÖLDEK, ILLETVE SÁRGÁK EGYES CINKÉK?

	Boltot nyit a cinege. Csakhogy őkelme bizony lustácska, jókat alszik, nagyokat sétál.

	&#8211; Nyitni kék! Nyitni kék! &#8211; rágja fülét az asszony, s mutatja a tegnapi bevételt.

	&#8211; Kicsit ér. Kicsit ér.

	&#8211; Nekem mondod? &#8211; zöldül el mérgében a boltosné. &#8211; Bezzeg sógorod jól megszedte magát.

	Erre viszont a férje sárgul el. Mármint az irigységtől, tudniillik együtt kezdték, belőle mégis szegény ember, amabból meg milliomos lett.

	Azóta zöldek, illetve sárgák egyes cinkék. Persze változnak az idők és a cinegék is. Ma már a sógor koldus és a másik milliomos. Hogy miért? Na, hallják! Ha tudnám, biz' isten, én is milliomos lennék.

	A TÉESZELNÖK ORVOSOL

	&nbsp;

	Kiballag a téeszelnök a farmra. Állatai nyomban körülveszik.

	&#8211; Na, mit akartok?

	&#8211; Nyihaha! Heréét! &#8211; dörgölődzik hozzá a ló.

	&#8211; Múú! Máléét! &#8211; bőgi a tehén.

	A kutya sóhajt:

	&#8211; Vauvau! Má-má-jat!

	A macska:

	&#8211; Nyáu! Haalat!

	&#8211; Háp-háp! &#8211; hápog a kacsa. &#8211; Ká-kását.

	Csupán a disznó hallgat.

	&#8211; Hát neked mi kell? &#8211; kérdezi meg őt is az elnök

	&#8211; Nekem, röf-röf, rö-rö-högnöm kell.

	&nbsp;

	Tüntetnek az állatok. Jobb bánásmódot, és elsősorban táplálóbb eledelt követelnek. Az elnök kénytelen-kelletlen ismét közéjük ballag.

	&#8211; Na, mit akartok már megint?

	&#8211; Heréét! &#8211; vicsorog rá a ló.

	&#8211; Máléét! &#8211; így a tehén, míg a kutya májat, a macska halat, és a réce kását kér.

	&#8211; Rendben van! Orvosolom én a bajotokat, ne féljetek.

	És valóban orvosolta. Olyan üzemet építtetett a farmjára, melynek egyik részlegén cipőfelsőrészt, a másikon a mai napig is táskákat készítenek.

	Disznóbőrből.

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[sóhajmadár (őszidő)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1493306</link><pubDate>2021-09-25 20:59:16</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	odúlélek sóhajmadár

	sárgalevél eső szitál

	üres dróton néma fészken

	emlék gubbaszt bágyadt fényben

	holló kering dió koppan

	nyugati ég lángra lobban

	bíbor ömlik mint a láva

	felizzik a darázs háta

	meghasadó&nbsp; szőlőszemek

	pityeregnek a mag pereg

	sötétül már föld az árok

	fűben ülök rögnek állok

	árnyék lábú este sétál

	a délután elszunyókál

	körbenézek őszi határ

	odúlélek sóhajmadár

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[átfutott]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1491369</link><pubDate>2021-07-26 20:59:22</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	átfutott rajtam

	szívemen lábnyomok

	vénámban eremben

	száradó sár futóhomok

	átfutott rajtam

	mindent előzve elől

	nem tudom mi ez

	de sejtem hogy megöl

	lábnyomok száradnak

	szívem ócska falán

	őriz egy képet

	elfáradt retinám

	félig ülsz

	félig fekszel az ágyon

	benned a halál

	szövi árvaságom

	hideg a kezed

	tekinteted fénytelen

	ahogy rám zuhan

	szempilla réseken

	átfutott rajtam

	szívemen lábnyomok

	huszonöt évnyi kín

	megannyi sirató sorok

	vénámban eremben

	apad az élet vize

	s ha elfogy mindegy

	hogy az ember hisz-e

	szívemről a lábnyomok

	futnak a semmibe

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Könyvbemutató]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1491292</link><pubDate>2021-07-24 23:36:21</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&#160;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Farmosi László versei]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1491289</link><pubDate>2021-07-24 19:21:39</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&#160;
&#160; &#160; &#160;Balaton&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Úszó szigetbe&#160; bújt&#160; a&#160; Mindenható&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Fehér toll&#160; &#160;tizennyolc&#160;szirma&#160;&#160;
&#160;&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Életeken túli&#160; álmodó&#160;&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Szívedbe a végtelen van írva&#160; &#160; &#160;&#160;&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Sirály&#160; szigetbe&#160; bújt a&#160; Mindenható&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Fehér&#160; lótusz&#160; hullámzó&#160;&#160;uszály&#160;&#160;
&#160;&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Ragyog&#160;homlokom mögött&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Liliom alakja&#160; égbe&#160; száll&#160; &#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Fészek&#160; szigetbe&#160; bújt a&#160; Mindenható&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Fehér&#160; csönd&#160; libbenő lepke&#160;&#160;
&#160;&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Lásd meg a&#160; lélek csodáit&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Titkait&#160; megünnepelve&#160; &#160;&#160;
&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;1985-2021. Pünkösd&#160; hava&#160; &#160;Balatonszéplak&#160;&#160;
&#160;
&#160;
&#160; &#160;Jelenlét&#160;
&#160;&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Minden élő lélekzet&#160; itt van a szélben&#160; &#160; 
&#160;Óperenciások&#160; meséi az&#160; égben&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; A tavasz télből szökő&#160; szökkenése&#160; &#160; &#160; &#160; 
&#160; százszorszép&#160; szirom&#160; tündér nevetése&#160;&#160;&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Álmok sziluettje&#160; ringat a szélben&#160; &#160; 
&#160;&#160;túlvilágon túli&#160; emlékezésben&#160;&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; A még kimondatlan tiszta szó&#160; 
&#160;&#160; &#160; &#160; csendek -csendjébe&#160; bújt&#160; Mindenható&#160;&#160;&#160;&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Minden lélegzet&#160; felszusszanhat a szélben&#160; &#160;
&#160;kéknél kéklőbb&#160; kupolájú&#160; fényben&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Mikor a nekiszabadult égtájak&#160; &#160; 
&#160;&#160;meggyalázatlan&#160; lelkekre&#160; találnak&#160;&#160;&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;A&#160; szelíd&#160; ima&#160; testet ölt&#160; a szélben&#160; 
&#160; &#160; &#160;örökkön-őrző&#160; templom küszöbében&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;A forrásban&#160; csillanó illatok&#160; 
&#160;&#160; amit az Isten rád hagyott&#160; &#160;&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Régiek sóhaja ér el&#160; a szélben&#160; &#160;
&#160;faggyús szűrök ujja&#160; kender kötélen&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Hámok és&#160; végtelen&#160; szabadulások&#160;
&#160;ember fölötti önfeláldozások&#160; &#160;&#160;&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Minden emlék&#160; lombbal int ebben a szélben&#160; 
&#160;Jézus keze&#160; a kereszt&#160; szögében&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Egy&#160; óriás kontinens&#160; kilenc&#160; bolygó&#160; &#160; 
&#160;Csillag-hámokban&#160; űrben sodródó&#160; &#160;&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Sejtek sejtése&#160; bújócskázó&#160; szélben&#160; &#160;
&#160;édesanyák hite&#160; a cseperedésben&#160; &#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Szívük alá egy magocskát begyűjtve&#160; 
hétköznapian és&#160; megünnepülve&#160;&#160;&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Békére leltek&#160; üzennek a szélben&#160;
&#160;könnyes fátyolú szemeik tükrében&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;A fájdalomban a görcsben és a lázban&#160;
&#160;a másikat meg nem találásban&#160;&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Minden&#160; élő&#160; lélekzet&#160; ott van a szélben&#160; &#160;
&#160;Ég és Föld&#160; közötti hanyatt dőlésben&#160;&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; A&#160; csodában&#160; ahogy a cédrus&#160; ága&#160; &#160; &#160;
&#160;&#160;áthajol&#160; az&#160; Örökkévalóságba&#160; &#160;&#160;
&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 202.&#160;Pünkösd&#160; hava&#160; &#160;Őrbottyán&#160; &#160;&#160;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sorsfonó]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1490847</link><pubDate>2021-07-11 09:34:29</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	kitért a Tisza ki tudja mi elől

	s én itt állok a kanyar ölelésén

	merengek az őrt álló fák alatt

	a vízen s a Kárpátok népén

	Petőfivé leszek alföldi gyerek

	róna füve bújik&nbsp; talpaim alatt

	megrészegít a szitakötők tánca

	melyekben&nbsp; bíbort pirul a pillanat

	a fák alól a pusztába lépek

	tavasz van de őszi képet látok

	köd lepte tarisznyával lépnek

	a szegénylegények s a betyárok

	trombita szól a deres domb mögül

	lovak patazaját hallani vélem

	és itt a mellkasomba szurony hegye

	s a cickafark virágait öntözi a vérem

	&#8230;.meginogva földre zuhan testem

	de már hó az ágyam benne lázam

	körbenézek mindenütt csak testek

	Fanniért reszketek Abda határában

	bakancs rúg elfagyott lábaimba

	ébredni kell mint a barmot hajtanak

	vacogó pillantásom s könnyeim&nbsp; hagyom

	a hóból nem mozdul az ismerős alak

	géppisztoly kelepel&nbsp; gránát tépte föld

	és hajtanak az Isten már nem szeret

	egy kidőlt a sorból&nbsp; a másik vánszorog

	tömegsír felé halad az&nbsp; erőltetett menet

	a zajok mint a por elülnek lassan

	halotti csend hordója csapra verve

	&nbsp;egy sóhaj még a felhőkbe szökik

	benne én Radnóti igaz szerelme

	&#8230;.fekete nyirkos virágok nyílnak

	apró kis kezemmel csokrot szedek

	és futok fel fel a padlásra

	mama megjöttem majd én teregetek

	nehéz kosarából könnyűt csináltam

	rám nézett s becézett minden szava

	libacombot ettünk egy teli tálból

	s közben elült a vonat távolodó zaja

	&#8230;..egyszer majd a betűk engem is festenek

	de lehet hogy nem jut csak ákom -bákom

	de míg egyetlen sor marad belőlem

	addig nem tűnök el a láthatáron

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Születésnapomra kaptam]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1490640</link><pubDate>2021-07-06 00:11:25</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ablakszemek (egy fotóra)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1485707</link><pubDate>2021-03-11 17:59:51</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	&nbsp;

	ablak keresztjén

	sóhaj függ szegen

	bújnak a fények

	földön és egen

	már vének a kékek

	és hervad az alkony

	világnak zaja száll

	már várja a balkon

	&nbsp;

	szürkülő felleg

	narancsos bőrén

	szégyenlős napfolt

	sápadtan pőrén

	meztelen bokrokon

	öltözik az este

	fenyőfák tűhegyén

	egy rigó kileste

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MEGEMLÉKEZÉS]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1485486</link><pubDate>2021-03-06 11:23:01</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[





Mély megrendüléssel tudatjuk és próbáljuk tudomásul venni, hogy március 4-én elhunyt állandó szerzőnk, Fabó Kinga költő, nyelvész, esszéista.


Miután utolsó alkalommal január 4-én kaptam tőle egy rövid köszönőlevelet &#8211; verseinek 2020. év végi megjelentetése kapcsán &#8211;, ezért e hétvégén szándékoztam írni neki: publikálnánk műveiből egy válogatást az &#8222;5 ÉV &#8211; 5 VERS&#8221; elnevezésű, időszaki rovatunkban. Már kész a lista, de több &#8222;tartalékot&#8221; is megjelöltem, mert tudtam: Kinga igényessége és írásainak kritikus &#8211; ugyanakkor szeretetteljesen elfogult &#8211; megközelítése biztosan több cserét tesz szükségessé az általam elképzelt versfolyamban. Sejthető volt ez abból is, hogy verseinek megjelentetését &#8211; az utolsó, decemberi alkalmat kivéve &#8211; mindig egyeztettük, s mindig figyelembe vettük egymás jószándékú érveit. Ahogy a posztokhoz a fényképek kiválasztása is gondos és alapos volt minden alkalommal, de végül szinte mindig ugyanazon két fotó valamelyike szerepelt a versei mellett.


Aztán &#8211; az egyeztetés helyett jött a hír, a jeges borzalom&#8230; még nem tudom vele kapcsolatban használni a múlt időt, nem akarom tudomásul venni, hogy verseinek következő posztjában a neve után már két évszám fog szerepelni a zárójelben&#8230; S azt is nagyon nehéz elfogadni, hogy a kedvenc fotója most itt látható, e megemlékezés végén&#8230;


**













&#160;







&#160;

]]></description><encoded><![CDATA[

Fabó  Kinga Mezőtúron született, 1953. november 1-jén. 1972 és 1977 között az  ELTE BTK magyar&#8211;angol szakán tanult, majd 1980-ig az ELTE BTK  munkatársa volt. 1981-1986 között a Magyar Tudományos Akadémia  Nyelvtudományi Intézetének általános nyelvészeti osztályának munkatársa,  1986-1989 között aspiráns volt.


Fabó  Kinga esszéíróként és költőként egyaránt nyelvkritikai és  nyelvfilozófiai szemlélettel közelített az irodalomhoz. Az 1980-as  évektől több kötete jelent meg, többek között 2015-ben Jakartában  kétnyelvű, indonéz-angol verseskötete. Ugyanezen évben ő kapta a 2015.  évi Free Poets Collective International Poetry Contest első díját,  Middletownban (Connecticut, USA). Az amerikai Diaphanous &#8211; irodalmi és  művészeti folyóirat &#8211; versszerkesztője volt.


Fabó  Kinga Bebáboz című, utolsó verseskötete (Gondolat Kiadó, Budapest,  2020) szokatlanul hosszú ideig készült. Pusztán e tényből is kitetszhet a  szerző két legfontosabb költői eszköze: a húzás és a sűrítés. Ahogy  száz sorból egyet, úgy csinál száz versből is egyet, aktuális kötetébe  pedig sok/több kötetet présel. A &#8217;csinál&#8217; szó használata tökéletesen  helyénvaló itt. Szövegeinek anyagát, a nyelvet valódi nyersanyagként  kezelte. Alaposan megmunkált verseiben minden mozzanat kitüntetett  jelentőségű, szövegei sűrűn szőttek-fonottak. Gyakori költői eljárásai  közé tartoztak a variált ismétlések, az ismételt variációk. A  visszatérések. Kompozíciókban gondolkodott: verseken, ciklusokon,  köteteken átívelő szereplői, történetei, témái, sőt: versei, ciklusai,  kötetei mind ezt mutatják.


Emlékét művei őrzik, amiket mi is gyakorta felidézünk majd...


Végezetül Fabó Kinga Litera-Túra Művészeti Magazinban megjelent, különleges és kiváló versei közül idézünk fel néhányat:


*


Haldoklom; fegyelem


Csupa kényszer, kötelesség,
alkalmazkodás, önfegyelem.
Folyton rajtakapva mégis.


Bárki bármikor jöhet.
Úgy eutanizálódnék már&#8230;!
Kire bízzam magam?


Ki az, akinek elhiszem&#8230;?
A halálom az enyém. Nem bízhatom
másra. Nem oszthatom meg.


Nincs ebben semmi különös. Ez a módja.
Könnyebb egyedül.
Ha néznek, túlfegyelmezem magam.


*


Isadora Duncan tánca


Mint a szobrok, a szobrok. Napfényes, hosszú mozdulatok.
Alig volt mosolya. De ha volt, az nagyon.
A rítus szépsége tört át a ritmuson.


Csak forgott és forgott és forgott.
Könnyedén siklott. Lobogott.
Szavának súlya volt. De szólni nem tudott.


Forgott a kígyóbűvölő és forgott a sál,
forgott a félkör, a tengerpart és forgott a lány,
külön a táncosnő és külön a tánc...


*


Az Operabált megnyitom


Mennyi nő!
Hány lejárt idő.
Hány bérelt báj, szerteszét.


Még mielőtt &#8211; a hajcihő &#8211;
áll a bál: révbe ér.
Lendülne ki. Törne át


&#8211; a holtponton &#8211; révbe ér: összezár.
Hány férfi!
Mennyi esély, mi


ketyeg; időzített vágy.
Korbács rostál: ki mit kóstál.
Mennyi bérelt báj.


Vágyak fókusza! Megannyi
frusztrált pillantást vonz oda.
Álmaim szőke szponzora.


Hídként &#8211; át &#8211; a pillantáson.
Lehet barna is, csak &#8211; lásson.
(Álmaim szőke szponzora.)


Én is vagyok! Furcsa pár.
Vezényszóra lép.
Báli cipőm sokat ér.


Báli cipőm lestrapál,
vezényszóra lép.
Megtorpan, vissza-


hőkölök:
fizetős a hely.
Hogyan járjak el.


Mostanában nem öltem meg senkit.
Volna okom?
Az Operabált megnyitom.


*


A szó színeváltozása


Nyitottnak látszott, mint aki alszik.
Hordta hullámait.
A lüktetést a lehalkított téli táj alatt.
És a tenger mosolyt vetett ki a partra.


Apáca-folt a forró kicsi testen.
Szín az összetört pohárban.
Egy korábban zárt mozdulat.
Szép volt, ahogy felállt.
Hogy a tenger mosolyt vetett ki a partra.


Szerettem volna tárgy maradni.
Nem, nem leszek többé halhatatlan.
Ahhoz erős vagyok, hogy megvédjem magam.
Kérem a büntetésem.


Egyszerre történt az és ugyanaz.
Szótlanul ültem az üvegpohárban.
Csak a folt vándorolt a meztelen tájon.
A hangoknak nem volt folytatása.


Egy kinnfelejtett mozdulat csak.
A boldogság mint mozdulatlan táncos.
Korbácsütések a csupa-csont háton.


A tenger sem lesz többé halhatatlan.


*


Visszapillantó tükör


Ki segített az életbe vajon van-e aki
most kisegít belőle és hogyan?
Megtörténik magától végbemegy&#8230;?


Bebábozódom az egyik szövődménybe?
Leáll egy rossz gép.
Meddig húzom még?


Miért nem lökdös előre valaki?
Anyám napokig vajúdott velem.
Ő nem akart elengedni? Én váltok lassan közeget?


Férgek. Kihűlő, szétdobált végtagok.
Nincs erő a tagjaimban összeszedni őket.
Éjjel-nappal egy-egy oxigénpalack a társam.


Lélegezni, hogy így együtt, susogják a lelkek.
Alig hallom, pedig mintha elismerés volna...
Lélegezni! Nincs levegő: a lélek szervei


nem működnek bennem. Ezért susognak a lelkek?
Ezért ilyen sokan? Segítenek? Menekülnek?
Most történik magától végbemegy&#8230;?


Én már elengedtem magam.
Akár közeget is váltok: bebábozódom újra.
A kérdezés nyitottságában most nem időznék.


Nem marasztal. Kinéz az életből.
Nem pillantok vissza.
Kinéz az életből. Nem lát szívesen.


Nem tart vissza. Nem lökdös előre.
Nem látom benne azt, ami mögöttem van.
Azt mondják pedig, ilyenkor lepereg.


*


Rák


Lélek fogy el, vagy a test?
Vagy a kettő egyszerre?
Vagy külön-külön jön értem
két különböző halál?


Arra gondoltam, hogy ne.
Hogy ne küldjön jeleket.
Maradjon meg titoknak.
Maradjon még idegen.


Megszállta az egómat.
Nem látok ki belőle.
Nem titkolja, hogy nem tudja.
Miért is titkolná előlem?


Meghalok? Nem halok?
Haldoklom. De élek.
Gondoltam: észrevesz.
Gondoltam: megérez.


Meghaltam? Haldoklom?
Döntsem el én magam?
Gondoltam: meghallgat.
Gondoltam: jelet ad.


Megtehetné: négy fülem van.
Négy, mint egy ős-androginnak.
Ha négy fül hegyezi magát,
nem történik tragédia.


*


(Szerk.: Cirill Kabin Csaba)


Fotó: Fabó Kinga portréja (forrás: 
https://www.facebook.com/kinga.fabo
).

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Farmosi László: Januári tavasz]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1484268</link><pubDate>2021-02-05 15:41:13</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&#160;

&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Édes könnycsepp&#160; az olvadó hó&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; tündérek titkát forrásba fonó&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Fehér gyöngyöket éltető varázs&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; lelkedben őrzött vidám kacagás&#160;
&#160;&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Földet tápláló álmodó mennyek&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; láthatatlan&#160; léptű jóságos szentek&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Egy pontba érő négy ágú kereszt&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; zenélő zsoltár tartja&#160;&#160;az ereszt&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Isten áldotta az ősi tudás&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;nincs halál sem átok sem elmúlás&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Minden babonán félelmen túl&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;a Teremtő örök ölébe hull&#160;&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;A pusztíthatatlan élő élet&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;lombbal lebbenő szél-ölű ének&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Lélegző szárnyak&#160; felrebbenése&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;csöndekbe rejtett&#160; Világok&#160; fészke&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Édes könnycsepp az olvadó hó&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;csónakos gerlékkel elhussanó&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Súlytalanul fejed fölé szálló&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Felemelő&#160; mindent&#160;&#160;megbocsájtó&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Madárláb betűk&#160; vén barázdái&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Átváltozások csodák csodái&#160;
&#160;&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; 2021.&#160; Boldogasszony hava&#160;Galyatető&#160; 
&#160;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Farmosi László három verse]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1482664</link><pubDate>2021-01-01 03:25:55</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&#160;
&#160;&#160; Eljövetel&#160;
&#160;&#160;
&#160;
Éjjel nem látszottak a csillagok&#160; pára pólya szállt alá egészen&#160;
Elmaradtak a dermesztő fagyok&#160; tenger mély béke&#160; úszik&#160;az égben&#160;&#160;
&#160;&#160;
Nagy lélek lebbentő leplek&#160; szentek&#160; hamuszürke&#160; daróc&#160; csuhája&#160;
Tovább élt&#160;&#160;testetlen oltalom a csöndes szíveket hogy megáldja&#160;
&#160;
Éjjel nem látszottak a&#160;csillagok&#160; de&#160; tévedhetetlen jele&#160; itt lenn&#160;
enyérnyi&#160;tündér szirmokban&#160; vissza nevet rád&#160;az Isten&#160; &#160;
&#160;&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;2020.&#160;Karácsony&#160; hava&#160;Bakonykút&#160;&#160;
&#160;
&#160; 
&#160;Holdfogyatkozás&#160;&#160;
&#160;&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Évgyűrűi&#160; ruhák vén fák kérge&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;alighogy világol rőt tüze fénye&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Néma árnyék hideg az üres ól&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; a semmi kapirgál udvara alól&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Hosszú estéibe&#160; nyúló árnyak&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; mint&#160; lomb vesztett koronán&#160;kereszt ágak&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Évgyűrűi ruhák élet őrzők&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; hetedhét csendekbe bújt emberöltők&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Meg&#160; meg-bicsakló&#160; tétova&#160;&#160;léptek&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;kis kapujához őszhajúan érnek&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Krizantém -szigetében&#160; angyalok
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;leveszik válláról az alkonyatot&#160;&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Évgyűrűi ruhák ölbéli fészkek&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;napszagú dunnák csigaház fehérek&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Dió birs körte nyári illatú&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;nyitott bibliáján csipke koszorú&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;A tiszta szobában&#160; csendjét hallja&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;megszegett kenyér meseereszalja&#160;&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Évgyűrűi ruhák Holdpénz üstök&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;szüreti örömök napcsillám fürtök&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Testen túli álmok álmodása&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;szívdajkáló emlék várakozása&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Egy elérkező földön túli jóra&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;égi-írásjel&#160; tölgy-odú&#160; hordóba&#160;&#160;
&#160;&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 2020. Álom hava &#160;Lesencetomaj&#160;
&#160;

&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;&#160;Égisz&#160; &#160;
&#160;&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;..... Álom hava szombat dél&#160; Földanya ölében&#160; minden él&#160; &#160;....
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Ködgubás pára-bogáncsok&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;agancsok paták suhanó álmok&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;lábak uszonyok szárnyak lelkek&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;csillói a végtelennek&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Óceán mélyi&#160; derengő fények&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;tündér-glóriák százszorszépek&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;élők mind az életről énekelnek&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;itt&#160; maradtak fehér angyal jelnek&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Hajló fűhárfa&#160; szélbe szegül&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;három szürkegém északnak repül&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;szálló&#160;hírnökök égbe szántók&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;szíved mélyébe eltalálók&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Nagy csönd ami&#160; körül lebben&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;csillagöl titok a lélegzetben&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;pitypang -galaxis pólya&#160;&#160;nyoma&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;az ember mennybéli&#160;otthona&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; ......Fényből&#160; leszületett&#160;szóban&#160; megnyilvánulás a MINDENHATÓBAN ....
&#160;
&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; 2020.&#160; &#160;Darvas&#160; .
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;
&#160;
&#160;
&#160;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Mikolai betlehem]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1482424</link><pubDate>2020-12-25 17:37:42</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Farmosi László: Tanya sirató ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1482312</link><pubDate>2020-12-22 19:00:44</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Megrokkant a vén vályog dereka&#160; &#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Föld a földbe vágyik magvető magasa&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Hiába ölelné tenger-&#160;kék idő&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Félrebillent rég a nádtető&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Immár belefáradt&#160; észak fele dűlt&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Talán még sóhajt is mint egy sebesült&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Halkan szöszmötöl némuló nesze&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Fűzsombékba bújik ázott eresze&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Szelíd szemlélői -e néma gyásznak&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Elözvegyült kendős kukorica szárak&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Tenyérnyi repedés&#160; a meszelt falon&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Földbegyökerezett öreg ravatalon&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Szürke szűrre&#160;szusszan az őszi szél&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Táncos tüzekből pipafüstből él&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Dudorászó dalokkal álmodik&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Megsimogat egy Hold-homlokú bocit&#160;
&#160;
&#160;&#160; &#160; &#160; &#160; Dölyfös pulykákat&#160; bóbitás tyúkokat&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Mikor még szekér porzotta az utat&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;A kévét a keresztet&#160; az arany asztagot&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Amit a gazda az ég felé rakott&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;A hiány a semmi a puszta űr&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Egy göbös akácfa maradt egyedül&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Sápadt lombleple árny tócsába leng&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Őrhelye felett egy ölyv kereng&#160;
&#160;
&#160;&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Mintha láthatatlan örvény húzná&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Fejét az égi vizekbe fúrná&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Lebbenő szárny táltos magasakban&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Valaha kimondott megáldó szavakban&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Harangbillenés tár kaput az ősznek&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Koronás királyfi vendégek az őzek&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; S -e különös toron nincs ki mécset gyújtna&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Vissza-visszaveszi örökét a puszta&#160;&#160;
&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 2020&#160;Mindszent hava&#160;Pusztapó&#160;&#160;&#160;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[alkonyi csend]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1481702</link><pubDate>2020-12-06 19:33:04</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	színeket lop a lomha szürkület

	bágyadó napsugár hajló ágra ül

	rózsahintából fogy a lendület

	csend szőtte hálóba apró nesz repül

	&nbsp;

	ásít az idő nyújtózik egy árnyék

	vérző eperként&nbsp; maszatol a nap

	édes bíborfény utolsó ajándék

	&nbsp;nap szemére csúszik a fellegkalap

	&nbsp;

	sötét szökik szárba kúszik körbefon

	itt-ott már vibrál néhány csillagneon

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Online könyvespolc]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1480361</link><pubDate>2020-11-04 10:29:48</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Lapozós]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1479584</link><pubDate>2020-10-17 14:55:46</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
Katt a kpre!]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Farmosi László:Versek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1479023</link><pubDate>2020-10-04 17:27:25</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&#160;
&#160;Aeternitas
&#160;&#160;
&#160;
Az ég mozdulása halhatatlan&#160; &#160; 
&#160;villanó&#160;vitorla magasakban&#160;
&#160;Fecske suhanás élő kereszt&#160; &#160; &#160; &#160;
&#160;árnyak árnya áldja az ereszt&#160;
&#160;&#160;
&#160;Az ég mozdulása gerleszó&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 
&#160;így üzen az Örökkévaló
&#160;Óriás jegenyék leander-sajkák&#160; &#160; &#160;
a lélek titkát magasba tartják&#160;
&#160;
&#160;Az ég mozdulása angyalok&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 
anyai imákból itt vagyok&#160;
&#160;Mérem a mérhetetlenséget&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 
átjár a földi élet&#160;
&#160;
&#160;Az ég mozdulása óceán&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;
&#160;istenek otthona talán&#160;
Elásott haranggal áldott&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;
őrzi a földöntúliságot&#160;
&#160;
&#160;Az ég mozdulása fészek&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 
&#160;áldott ölekbe érkezések&#160;
Pici hó-pitypang felhők&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;
&#160;fehér menyasszony kendők
&#160;
&#160;Az ég mozdulása csend&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 
&#160;elpusztíthatatlan idelent&#160;
Minden mosolya itt van&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 
&#160;békés pillanatokban&#160;
&#160;
&#160;Az ég mozdulása álom&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;
valóság túl a valóságon&#160;
Mintha&#160; tündérek szőtte&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 
&#160;lélekzet a jövendőbe&#160;
&#160;
&#160;Az ég mozdulása mese&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 
&#160;szín illat íz hogy elgyere&#160;
Mindent egyszerre látni&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 
Kharon ladikján állni&#160;
&#160;
Az ég mozdulása halhatatlan&#160; 
&#160;milliárd élet egy alakban&#160;
Szemmel iható fények&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;
&#160;utak és megérkezések&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160;2020.&#160; Szent Jakab hava&#160; &#160; &#160;Lisboa&#160; &#160; &#160; &#160;
&#160;
&#160;
&#160; &#160; Nyár&#160;
&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;I.&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Szélárnyas ereszalj óv az esőtől&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; mintha magam lennék az úszó felhőből&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; félelem nélküli súlytalan súly&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; suhan és átölel szótlanul .....
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Óriás hám mely vitorlát dagaszt&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;az örök hazahozó földszagú tavaszt&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;bűbájos boszorka táncba szökteti&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;csintalan kölyökként jó neki ...
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Ölébe szegülni az égnek&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;örvényt rajzolni a jegenyéknek&#160; ....
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; II.&#160;&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Nap angyala húsz éve béke&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;egy balatoni nyár emléke&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Fehér terasz&#160;vitorlák bugyik&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;édes érintések ugyanitt&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Ezüst-parton&#160;pikkely csillogás&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;mezítelen összesimulás&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Leoldott pántok rejtek ölek&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;fénybe lobbanó önkívület&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Ég alatti víz&#160;legendája&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Öbleiben meg-meg&#160;találna&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Talpad érő&#160;&#160;szivárvány-kagyló&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; csillag páncél&#160;pajzsként aranyló
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;III.&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Korlátok nélkül &#160;a fák&#160;oltalmában&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Kicsit itt kicsit a túlvilágban&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;&#160;Felhő flottáktól Holddá válik a Nap&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Pára-szita csendbe szűrt sugarak&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Nappal is éjjel is egyaránt megáld&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Szólít hív vezet hogy újra megtaláld&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; A Nap alatt létező&#160;áldott&#160;&#160;helyét
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Benned lélegző ŐS lélegzetét&#160;
&#160;&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;2020. Napisten hava&#160; Balatonszéplak&#160;
&#160;
&#160;
&#160;Beavatás&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Önmagába érő kör&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; égi dajka az eső&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Óceán öl mosdató&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; föld fölé fölemelő&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Mese tátika szirma&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;lélegző halak szája&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Óriás felhők gömbje&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;zenélő csodája&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Szívdobbanás benne&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;végtelenbe&#160;halk húr&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Mozdulásaiban&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;megnyilvánul az Úr&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Az eső égi dajka&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; álmot alvó édesanya&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Lemosdat és megáld&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; lélek őriző&#160;szava&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Csillagok közt&#160;lebbenő&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; csönd-pólyában meztelen&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Halandó és halhatatlan&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; magasságban idelenn&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Súlytalan nagy pára szikla&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; villám szegte omladék&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Lombsátrakon doboló&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; álom -szita&#160;&#160;szakadék&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Önmagából megfakadva&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; megkeresztelt éjszaka&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Jelenések látóinak&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; tündér táncú angyala&#160;
&#160;&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 2020. Bőség hava&#160; Dobogókő&#160;
&#160;
&#160; Platanus hispanica 

&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Kétezer éves fasor&#160; gyerekkori barát 
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Magukhoz ölelik Európát -e fák 

&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Kétezer éve fogannak földbe gyökereik 
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Óceán álló tutajok óriás leveleik 

&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Kétezer éve vedlik&#160; nap-pajzs kérgük 
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Átszűrődő ragyogás árny békéjük 

&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Kétezer éves susogás tündér mese 
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Magasokból szól szívhez üzenete 

&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Kétezer éve érnek határtól határig 
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Szíkes pusztáktól Atlantisz álmáig&#160; 

&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Kétezer éve bástyák élő íjak 
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Szél -szekerek vihar tépte szíjak 

&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Kétezer éves bölcsek&#160; árny-aggastyánok 
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Lábuk előtt tört márvány szarkofágok 

&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Kétezer éve csönd-gubacsú bölcsők 
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Eső szita szövött lélekző jövendők 

&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Kétezer év óta némán rád intenek 
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; élet titkuk talán a római istenek 


&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 2020. Földanya hava&#160; Harkányfürdő&#160; &#160;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Július]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1474792</link><pubDate>2020-07-15 18:35:36</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Házfalának dől a nagy meleg,

	alkony vállán délután piheg,

	nagy szita a felleg tarka ég,

	megszűrt napsugár már csak maradék.

	&nbsp;

	Szellő szendereg, rigófütty sehol,

	nyárfa csúcson csendesség honol,

	&nbsp;lába lengve lóg, széke zöld levél,

	fönn a koronában bíbor üldögél.

	&nbsp;

	Rózsaszín szitál, kékkel elvegyül,

	ég peremén a nap lüktet sebül,

	magány ölte vágy, izzó fájdalom,

	a síkon vérzik el, hajló ágakon.

	&nbsp;

	Fekete az ég, gyásza, csendje süt,

	könnyes csillagszem körbe mindenütt,

	lassan bandukol a tejút köd porán,

	egy díszes üstökös, mint egy mohikán.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[    Farmosi László: Néha ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1474650</link><pubDate>2020-07-13 09:50:17</pubDate><author><![CDATA[n]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 

&#160;&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Néha nehéz a kezem ... földbe merült&#160;mint édesapámé&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Lassan-lassan leengedem békességgé simogatásé&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Alábújik kutyabunda boszorkányos dús bozontos&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Hűsséges elheverésző nyáj őriző csönd -koloncos&#160;
&#160;
&#160;&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Néha&#160; nehéz a kezem .... vén csont öt fészek ága&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Sorsvonalak szántása benne&#160; egy élet odaadása&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Belesimul szőke buksi nefelejcs szemű nevetés&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Őrzi&#160; Isten ajándékát az ég felé fordított tenyér&#160;
&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;2020. Pünkösd hava, Kaszásdűlő&#160;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[       Farmosi László:  Hegyek ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1473828</link><pubDate>2020-06-29 08:41:19</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&#160;
&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Hegyek hegyek hegyek&#160; ég-óceán&#160; kőtengerek&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Lelkei lomb magasaknak&#160; ahol az istenek laknak&#160;
&#160;&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Felejtett ősi nevek&#160; ahol a világ vándora lemegy&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Tisztás illata a nyárnak&#160; felhőbe lépdelő nyájnak&#160;
&#160;&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Hegyek hegyek hegyek zodiákus jel-jelek&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Szélszita álom ének sárkány forrás menedékek&#160;
&#160;&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Földanya hátán hegek örökkön gyógyuló sebek&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160;Hintáló óriás bölcsők kontinenst összeöltők&#160;
&#160;&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Hegyek hegyek hegyek vulkán tarajos helyek&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Tündér barlangok csodák pára-dunna nyoszolyák&#160; 
&#160;&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Esőből fürkésző szemek&#160;&#160; idők öléből&#160;eredt&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; Csillag hálóban fészek völgy őrző menedékek&#160; &#160; &#160; &#160;&#160;
&#160;&#160;
&#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; &#160; 2020.&#160; Pünkösd hava&#160; &#160; &#160;Galyatető&#160;&#160;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Rózsák]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=33063630&amp;postid=1472664</link><pubDate>2020-06-10 11:15:15</pubDate><author><![CDATA[janus]]></author><description><![CDATA[
	.
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Rózsaszirommal &nbsp;játszik a szél,

	zöld fűnyeregben a bíbor vörös

	vágtat a rozsdás orgonák alatt,

	mint csóvátlan, apró üstökös.

	&nbsp;

	Rigófütty borzolta csenden

	a virágillat törékeny bárka,

	lassú örvényben keringve

	merülök alá, úszom utána .

	&nbsp;

	&nbsp;Kortyra korty, tüdőm telik,

	&nbsp;felfeslik&nbsp; a múlt édes íze,

	rózsatövisnek támaszkodva

	sajog az ember, megvénült szíve.
]]></encoded></item></channel></rss>
