Napok romjai2013.03.03. 07:04, csárádi edit
" Az elszalasztott alkalmakra gondoltam. Sokszor másokra hagytam a döntést, mert féltem, mert elbizonytalanodtam, vagy mert egyszerűen szerelmes volt. A meg nem történt dolgok, a kihasználatlan lehetőségek is részei az ember életének. " / Liv Ullmann/
Gondolat-démonok őrizték álmom, a veríték végigcsorgott hátamon, riadtam, szívem csitultával tüntetőn megálljt parancsoltam...a feszültség lassan kúszott ki izmaimból, az állkapcsom szorítása is lassan enyhült, feszültség-gombócokat nyeltem a kávéval....a szorítás lassan enyhült, felváltotta valami vad, dühös, ádáz és mégis jó-kedv, gyöngyszín mosoly csillámlott...A háztetőket kelő nap csókolta, bíborszép színpalástban a Hajnal, szokás szerint kócosan, álmos-szépen, lassan lépkedett a mohos kőkerítéseken, megállt a lüktető város felett, roppant gonddal színeket válogatott majd belevillant a sápadt reggeli zűrzavarba, fáradt-nyűgös arcokon tapogató napkarok simogatták, szél futott az utcákon unottan görgetve az üres dobozokat, kiürült vodkás üveg a kerítés mellett, az éjszaka mohón üres vágyaival, felszínes mámorával, virágok dideregtek a parkokban, fázósra húzva össze magukat, a tavaszi dühös rigófüttyöt nem tudta elnyomni az erősödő forgalom, a fák sóhajtottak, kinyújtóztatták ágaik, aggódón-féltőn óvták kipattanó rügyeiket, Tavasz tündére mosolyogva kémlelt be az esőfoltos ablakon, szíven csókolt, vágyat szított, reményt dobott, a hetek maró ürességét, a magány sötétjét felváltotta, kicserélte, színes álmokat szőtt, lélek-szép ritka pillanatokat, aranyló napkeltéket, bársony-szép napnyugtot, nyugtalan szívem lefogta, zsongott minden, álom lépdelt végig, megnyugtatott, elvarázsolt....
|
Kicsit misztikus, meseszerű, és nagyon szép!