Tanyai bíróság2012.11.09. 14:43, kodrane
Tanyai bíróság
Úgy is kezdhetném, mint a mesét, hogy hol volt, hol nem volt, de amit most elmondok, az egy megtörtént eset. Szolgáljon tanúságul azoknak, akikre rá illik. Sosem hittem volna, hogy egyszer tanúja leszek egy törvényen kívüli ítélet végre-hajtásának. Pedig a véletlen úgy hozta, hogy 13 éves koromban tanúja voltamegy ilyen esetnek. A dolog úgy kezdődött, hogy egy októberi estén, megjelent nálunk András bátyám, aki a nagymama testvérének a férje volt, vagyis az öreg sógor. Segítség kellene öcsém, mondta apának, baj van nálunk, elment a menyem, elvitteaz unokámat is. A fiammal nem lehet beszélni, meg van az bolondulva egy rosszéletű hadiözvegy miatt. Valamit tenni kéne, hogy visszajöjjön a menyecske a kis unokával. Ráadásul ott van egy üstrevaló szilva kifejtve, nincs aki kifőzze lekvárnak. Hát én holnap, vetni megyek édesapámmal, mondta apa, de édesanyám meg ez a lány elmehet segíteni. Így történt, hogy másnap hajnalok hajnalán, elindultam nagymamámmal szomszéd faluba, annak is az egyik távoli tanyájára lekvárt főzni.
Zötyögtünk az egylovas szekéren vagy két órahosszat, mire odaértünk. Nagymamám engem mindjárt a lekvárfőző üst mellé állított kavarni, ők meg Mariska nénivel közre fogták Laci bátyámat, az elhagyott férjet, hogy mondja már el mi is történt,mért ment el a menyecske? Én meg füleltem, hallgatóztam, míg meg nem tudtam, hogy Laci bátyám kiment a kukoricaföldre tököt hozni a jószágnak, ángyikám utána ment, mert már sokáig elmaradt. Hát hogy ott mit látott, azt én nem tudhatom, de hogy volt ott egy Julcsa nevű egyén is, az kiderült a beszédből.főtt a lekvár, kavartuk szorgalmasan, már délután négy óra körül járt az idő,amikor látom ám, hogy Laci bátyám, indul a kukoricás felé. Én, meg mint egy minden lébe kanál kamasz futottam árulkodni Andris bácsinak. Több se kellettaz öregnek, magához szólította a két markos béreslegényét, suttogott valamit a fülükbe, aztán vigyázva, hogy zajt ne csapjanak elindultak ők is a kukoricás felé. Talán fél óra múlva nagy kiabálás, sikongatás közbe előkerültek magukkal vonszolva a kikapós menyecskét. Mit akarnak velem, sivalkodott, rúgkapált, de a két markos legény, csak vigyorgott, aztán Andris bácsi parancsára bele fektették az itatóvályúba, az öreg meg, kezdte a gémeskútból húzni rá a vizet, Nem számoltam, de biztosan ráöntöttek vagy tíz nagy vödörrel, mire Maris néném könyörgésére elengedték. Sírva, átkozódva futott a palotai út felé, de Andris bátyám még utánakiáltotta: meg ne lássalak még egyszer a környéken, mert legközelebb a kútba találod magad. Azt hiszem mondanom sem kell, a baj nem jár egyedül, mert nem csak a lekvár égett le, de Laci bátyám is megkapta a fejmosást, arról nem beszélve, hogy a megfürdetett menyecske feljelentést tett, aminek per lett a vége.A bíróságon azt mondta az öreg: nem bántottam én, csak elvettem a segge bolondját! Tíz pengő büntetést szabtak ki Andris bácsira, de azt mondta, nem sajnálja, mert Laci bátyám visszavitte a feleségét, helyre állt a családi béke. És úgy volt, ahogy a mesében lenni szokott, boldogan éltek, míg meg nem haltak.
|