2012.11.06. 19:39, Konczek József
Mottó: Azt is mondják, hogy ez az
egész nem volna egyéb kitalálásnál.
Szalonnát meg akácbotot bárakárki vághat,
kis Tapolca patak mentén vághat a világnak
nádi síppal, zöld levéllel, ha a szobát unja,
s hóvirággal van kidugva kabátzsebe bugyra.
Vágott boton szalonna lóg, hagymaszirom pirkad,
vannak-e itt kóborolók, akik tüzet írnak?
Ha az ember kívül-belül jámboran bitangol,
ki-be jár, hogy minél többet élvezzen a parkból.
Öreg rönköt rakna lángra, merengne a lángon,
betonteknőből a láng hol messzire világol,
a legjobb a vidám versnek, szeme van meg szája,
kézzel-lábbal terjeszkedhet, mint az élet fája.
Utcasarkon krisztustábla áll, akár a lélek,
kiszököm a szabadságba, magammal cserélek,
Nosza, uram, vágjunk neki sáron, héthatáron,
tűz melegén, víz peremén, könnyű madárszárnyon.
(Szigliget, 1989)
Kedves lovag! 89-ben még én is betyárkodtam, (bár már akkor sem voltam fiatal), de ma már csak az emlékét őrzöm a Marosparti tűzrakásoknak! Nagyon örülök, hogy olvashattalak! :)))))))))