Balassi-szerepjáték2012.07.26. 16:41, Konczek József
(A Szent Lukács
Feredőben való
pajzánkodásról)
Véle hogy füredtem,
Budai vizekben,
Szent Lukácsnak forrása
Hévvel elöntötte,
S vagyok én mögötte
Óvatos egy mozgásba’
Tapasztván tagjait,
Mástól nem láttatik
Víz alatti forgásban –
Nékem én édesem,
Karjai kényesen
Mint ki virágos udvar
Éngemet kerítnek,
Szólani derítnek,
Érintkezvén magunkban,
Sok jó tapsogatást,
Egymáshoz simulást
Szorgalmatost tanultam.
Arca vagyon szemben,
Szeme az szememben,
Nézése tűz, csillagos,
Minden ízem tája,
Őtet meghálálja,
Erőm hozzá ingadoz,
Midőn tudja módját,
S tíz ujjai fogják,
Azt, ki néki jót okoz.
(A’kit egy nógrádi
Gizelláról szerzett)
Nógrádi Gizellát
Arannyal cizellált
Kupával köszönteném,
Aki borral tele,
Hadd élhetnék vele,
S több kupákba kitölteném.
Köszöntvén reája,
Mosolyodnék szája,
Amikor ő lett enyém.
Az ő haja mint bronz,
Az ő karja mind vonz,
Mikor engem karolhat,
Derekát ölelvén,
Örömmel kitelvén
Érezhetni magunkat,
Ő az, ki vidáman,
Van vélem világban,
Aki soha nem úntat.
Lovaglok gondomban,
S van vélem jómódban,
Éhem is azt kívánja,
Terítve nagy asztal,
Jó szóval marasztal,
S vélem szökkenik ágyba.
Hogy ott szép javait
Forgatván kitanít,
S boldogságom virágja.
|