2012.06.26. 17:27, Laguna
Én föléd hajolva őrködök...
Veled
Veled fekszem, veled kelek,
átízzom a forró nyárban,
tudom, vacogtatni fognak a telek,
de megkövültté lett a vágyam,
sírva bár, megalkuvást színlelek.
Tavasz, vagy ősz, mit számít már,
hiszen enyém vagy, bizton tudom,
tanítvánnyá lettem, csodás látvány
én barnán éjszemű tudorom,
ha szerelmet rajzolsz az élettáblán.
A múló idő nem fáj, nem is rettent,
mint harmatot a lengő szellő,
minden pillanat arrébb cseppent,
s ha sugaraid takarja is sötét felhő,
az nem vég, az pusztán a kezdet.
Várlak a napok színfala mögött,
sejlik, miként tűnik el majd a festék,
a bohóccsík elvész szemünk fölött,
helyébe egymásnak adott esték
lépnek - s én föléd hajolva őrködök.
Szép is, jó is, hangulatos is !