Tudod, mélységesen igazat adok abban, hogy lassan egymást kell eltartanunk, már mint a népnek...de lesz a népnek elegendő forrása erre, vagy egyszerűen el sem tudja juttatni, különösen, ha nincs miből? Természetesen nekem sincs azzal bajom, hogy megírtad. Én úgy vagyok ezzel, hogy "mondott szóból ért az ember." Jó, hogy leírtad, mert igazat adok. A nép mindig csak vágyakozik, éhezik, és nincs már Mátyás királyunk. Azóta "Oda Buda" átvitt értelemben, noha ma már azt mondjuk; - "Nem oda Buda". Köszönöm, hogy írtál. :)

Kedves Maria LorenSemmi baj, hogy megírtad, és örülök neki, hogy ezt olvastam, de amit írtam az én személyes véleményem. Segítek én is a kolléganőmnek, mert nagyon rossz helyzetbe van. ÖNZETLENÜL TESZEM. Nkem nem az a bajom evvel. hogy segíteni kell egymáson, hanem akinél  belennénk jegyezve, mint ilyen, és olyan betegségbe szenvedők, ŐK miért nem nyújtanak segítséget. Lassan már nekünk kell egymást eltartani, hogy élni tudjunk. Nekünk a népnek.

Segíteni, segítek ameddig tudok, de nekem is véges.  

Kedves bossi57! Nem személyesen neked szólt a kommentem, hanem úgy általában, de most azt sem tudom, hogy az jó e!? Sajnos vannak visszaélések, hallani róla, segítséget kérni nem hiszem, hogy szégyen - nem abban a világban élünk -, ha valóban rá van kényszerülve valaki. Adni pedig öröm, kapni is. Azt hiszem, csak növekedni fog azok száma, akiknek segíteni kell -ebben az országban...de elsiklanak felette..., vagy nem tudom...Komolyan. Szóval egy ember életéről van szó, és egy ember csak fontosabb egy állatnál, akkor is, ha nagyon-nagyon állatbarátok vagyunk! Tulajdonképpen már sajnálom, hogy kommenteltem, elnézést is kérek érte! Köszönöm az együttérzésedet! :) Ma van a Könyv Világnapja. :)

Természetesen segítek én is, ha lehetőségem van rá. Csak azon vagyok kiakadva, hogy e országban mindenki kér, és kér. Kedves Marai Loren, sajnálom, hogy ebbe a betegségben beleestél. Igazad van, segítséget azóktól nem várhatsz, de mindig kérni? Ezt kihallgatja meg!!!   

Speciel én ebben a pillanatban is gyógyíthatatlan áttétes rákbeteg vagyok. Nagyon jól esne segítség, de az is, hogy akik számára küldik, gyüjtenek, azok kapják meg... Lehet hallani egy-két visszaélésről, ami nem jelenti azt, hogy minden esetben így van. Ez nem zárja ki azt, hogy ne törjénjen visszaélés, sajnos a példák és feltételek, korlátozzák és bizonytalanná teszik az embereket. Igenis sokaknak kellene segítség és el is kellene juttatni azokhoz, akikhez kellene. Én még psychés segítséget sem kapok, akkor mit is várhatok!? Minden egyes napot megköszönök és igyekszem széppé, jóvá tenni, ha tudom. Ha nem tudom, akkor hallgatok. Sajnos többen vagyunk súlyos betegek egy családban, mégis csak vagyunk, mint  a pusztába kitett és sorsára hagyott állat. Ilyenkor merül fel a kérdés bennem, hogy vagyok e annyira lényeges, mint akár egy ló, szamár,kutya, macska, tyúk...,hogy tudjon tójni.

Erről, öszintén megmondom, illetve megírom a véleménymet. Szegény nejem, akivel 34 éve élünk együtt jóban, rosszban hat éve rákot kapott. Kezelték különbőző eljárással, gyógyszerekkel, infulzókkal stb. Szóval jött hozám egy Hölgy, és gyűjtőtt a rákosoknak, hogy segítsünk rajtuk. Mior elmeséltem hogy a nejem semmit, desemmit nem kapott, megse látogatták, akkor a Hölgy, aki eddig igen aktív volt, és rábeszélős gyorsan elhúzott tőlem. Nem értem, aki rákos azt nem rgeisztrálják sehol se? Jómagam is úgy veszítettem el az egyik hangszálamat, hogy rákos volt. Akaratomnak köszönhetem, hogy még a másik meg van, mert kibírtam beszéd nélkül fél évig.  Nejem csak hat éve, jómagam tízenkét éve szenvedünk ebbe a betegségben. Nem kérünk senkitől semmit.  Ennyit erről, és ennyit adok.

Tudom, hogy a jó szándék vezet, de akkor ez, hogy van? Ki, kinek gyűjt pénzt? Ki fog a számlán gazdagabb lenni?

Lehet, hogy nem leszek szimpatikus ember, de ez az igazság.