Héj, fény, kupola2012.03.12. 19:11, Turcsány Péter
A héj, a fény, a kupola,
körülvesz engem, változó burok,
befoglal, lelkem otthona,
nagyságától alárogyok,
de mégis bennem, bennem szárnyal
a rigófényű, örök madárdal.
A héj, a fény, a kupola,
ó, hármas foglalatba zárva
tágasságomra láthatok,
körülvesz engem változó burok,
mint emberőseim történéseit
a bennünk fölfeslő évszázadok.
A héj, a fény, a kupola
átkarol, eggyé válik velem,
változó napjaim sora
átkarol, mint törékeny szerelem,
a héj, a fény, a kupola
megtart engem, s én nem engedem.
Ó, héj, ó, fény, ó, kupola,
boltív boltívet fog át,
ki elment tőle, visszavárja,
hűséges asszony az urát,
fénytől teljes hit világa,
Ó, héj, ó, fény, ó, kupola.
|
Gyönyörűen megírt életkép!