Egyszer a századparancsnokunk azt mondja. Önként jelentkezőket keres egy munkára, mert a LUCS elromlott és a kábelét össze kell toldani szakszerűen. Mivel villanyszerelő voltam, tudtam mit, hogyan kell csinálni. Senki nem jelentkezett csak én. Mellém osztott még két villanyszerelőt, ugyanis a században csak villanyszerelők voltak, és néhány előfelvételis, akik igazából semmire sem voltak jók, ha munkáról volt szó. Elindultunk a helyszínre, mely a laktanyán kívülre esett már. Hát elég sokat kellett gyalogolni mire a reptéren kívülre értünk. Szép száraz nyári nap volt, és a homok nagyon pergett, ezért jóval nagyobb gödröt kellett ásnom mint amekkora szükséges lett volna. A két segítségem nem csinált semmit csak ültek és beszélgettek. Egyszer csak megszólal az egyik:
El akarnak menni vízért, mert nagyon süt a nap és ilyenkor sok vizet kell inni. Mondom nekik jól van csak menjenek de ott van a kanna a DKRM nél, és hozzanak abban. Elindultak, amit nem bántam mert úgysem csináltak semmit, legalább hasznukat látom. A kábeltoldás már készen volt, csak a kiöntés volt még hátra a munkából, amikor megérkeztek. Vidáman viccelődve töltötték az időt, és kínálgattak engem is a vízből mely a vizeskannában volt. Mondtam nekik most nem kérek mert a kiöntéshez szükséges kátrányt olvasztom. Majd utána. Végre kiöntöttem a malacot és nyúltam a kannáért hogy iszok belőle. Hát a víz bor volt. Fogtam magam és az összeeset kiöntöttem. Erre a két srác begurult, és szidni kezdtek. Én lezártam a malac kiöntő nyílását és elkezdtem betúrni a gödröt, mikor az egyik srác megütött. Gondoltam ennek már a fele sem tréfa, és bevágtam egy bokorba. A bokor csipkebokor volt és nagyon összeszurkálta magát. Erre nekem jött a másik nagyobb gyerek is, akit szintén leteremtettem valahogy, így feladták a küzdelmet. Azt mondták bemennek és jelentik a századparancsnoknak mi történt. Elindultak a körletbe, amit nem bántam, mert már öt óra is elmúlt és szerettem volna én is pihenni egy kicsit. Befejeztem az árok betúrását, a kannát visszavittem a helyére és bementem én is a körletbe. A gyerek nagyon összeszurkálta magát és attól kezdve ellenségek voltunk. Másnap reggel az eligazításon vártam, hogy panaszkodnak, de nem tették. Én jelentettem a munka elvégzését, és ment minden a maga útján.