Láthatás-fegyver a kézben

Tara Scott

                                                  Láthatás

Kozák Csaba építésvezetőként dolgozott egy útépítő nagyvállalatnál. A negyvenes évei elején járt, háta mögött egy válással, és egy a házasságból született ötéves kislánnyal, Pannával. A házat, melyet nagyrészt a két kezével épített a válás után otthagyva, egy bőröndöt betéve az autójába kezdett új életet. Egy régi kis házat bérelt a város szélén, hogy a lányához, akit mindennél jobban imádott közel maradjon. Később lehetősége nyílt a házat megvásárolni, amit úgy rendezett be, hogy Pannának legyen egy szobája, és a kertben játékai. A váláskor megegyeztek a láthatásban, nem volt semmi probléma a volt felesége Piri, és közötte emiatt. Ha beteg volt a kislány, pótlólag láthatta a megegyezett időn kívül is így békés maradt a kapcsolat. Két év múlva Csaba vidéki munkákra kényszerült, ami azt jelentette, hogy a vállalat, lakást bérelt számára a messzi városban. Péntek délután a munka végeztével sietett hazafelé. Eleinte nyugtalanította a távolság Panna és közte. Aggasztotta, hogy ha bármi érné a gyereket, ő nem lehet mellette. Aztán egy távoli nagyvárosban ahol éppen dolgozott, megismerkedett egy elvált asszonnyal, Edinával. Három gyermeket nevelt egyedül, s bár nem lehetett könnyű az élete mégis tele volt vidámsággal. Nem csak örök mosolyával, kedvességével is szeretetreméltó volt a környezetében. Gyermekei szintén vidámak, kiegyensúlyozottak voltak, ugyanakkor jól neveltek, udvariasak is. Edina örömére hamar jó kapcsolatot alakítottak ki a férfival, szívesen töltötték vele az idejüket. Egy hétvégén Csaba elvitte a bérelt lakásba Pannát, és bemutatta a gyerekeknek és Edinának. Együtt töltötték a szombatot, vasárnap Edináéknál ebédeltek és remekül érezték magukat mindannyian. Aztán vasárnap este miután Panna hazaért, vidáman mesélte anyjának a hétvége eseményeit. Attól kezdve, megváltoztak a dolgok. Piri egyre többször talált kifogást, amivel meghiúsította a láthatást, s bár később bepótolhatta Csaba, képtelenség volt bármiféle programot előre tervezni. Bár bosszantotta a dolog, sejtette a változás hátterét, így nem kérte számon Pirit, nem akarta elmérgesíteni a helyzetet, nehogy a gyerek igya meg a levét. Az őszi szünet előtt megegyeztek Edinával, hogy azon a héten magával viszi a kislányt. A bérelt lakásban lakhatnak s bár őneki dolgoznia kell, addig Panna az asszonynál játszik a gyerekekkel. Péntek délutántól azonban szabadok lesznek, s övék a világ. Ellátogatnak a város közkedvelt wellness fürdőjébe, másnap felmennek a hegyekbe, vasárnap délelőtt pedig a helyi vadasparkban töltik az időt. Ebéd után pedig hazaviszi a lányát Pirihez. Mindenki örömmel várta a hétvégét, Csaba kollégája a héten besegített, így a férfi napközben is a családdal tölthette az ideje egy részét. Este moziba mentek, a langyos őszben bejárták a várost, miközben a gyerekek folyton a hétvégi programokról csevegtek. Megbeszélték, hogy visznek répát és gyümölcsöt az állatoknak, a lányok pedig azt tervezgették, mit vesznek fel.

Pénteken miután megreggeliztek, Csaba és Panna Úton volt Edina háza felé, amikor megcsörrent a férfi mobilja. „Piri” olvasta a kijelzőn. A gyomra görcsbe rándult. Felvette, de csak annyit mondott a nőnek, hogy pár perc múlva visszahívja. Sejtette miért keresi az asszony, és nem akarta a gyerek előtt megvitatni. Mikor Panna mögött becsukódott a kapu, elővette a telefont. Jól gondolta. A volt neje közölte vele, hogy délután négy órára kapott a fogászaton időpontot a gyereknek, így addigra haza kell érnie. Sőt! A következő pénteken szintén négy órára várják a kislányt. Hiába mondta a férfi, hogy a hétvégére programot szervezett a gyereknek, és bizonyára nem fog örülni a változásnak, az asszony csak annyit mondott, hogy sajnálja. Csaba felhívta Edinát, és elmondta neki a beszélgetését Pirivel, megkérte, hogy ne mondja még el a gyerekeknek. Körülnézett a munkaterületen, egyeztetett a kollégájával s miután elmondta mi történt, az átvállalta a nap többi részét. Így pár perc múlva belépett Edináék kapuján. Panna sírva borult a nyakába, miközben azt hajtogatta, hogy nem akar hazamenni. S ő, a nagy, erős apu nem tudta megvédeni őt. Tehetetlenül próbálta magyarázni, hogy nem tehet semmit, de belül rettentő dühös volt. A gyerekek is csalódottan, lehajtott fejjel mentek ki a szobából. Kis idő múlva letörölve könnyeit a kislány is a többiek után ment.

- Miattam csinálja ugye? – kérdezte szemét bánatosan a férfire függesztve Edina.

- Valószínűleg igen – ölelte magához Csaba – de ne törődj vele! Előbb-utóbb megunja.

- Lehet. De addig hányszor fogja még megríkatni Pannát? Nem gondol bele, hogy a gyerekkel tol ki a legjobban? Már annyira beleélte magát. Sajnálom szegényt. – bontakozott ki az ölelésből.

- Mindegyiket sajnálom. Megpróbálok vele beszélni. Most csak ennyit tudok ígérni.

Az úton hazafelé Panna, míg máskor végig csacsog, most hallgatott.

Az apja szíve majd megszakadt, mikor egyszer-egyszer a szomorú arcocskára nézett.

Mikor a kislány az ajtón becsöngetett, az anyja helyett a nagyanyja nyitott ajtót. Valamit magyarázott arról, hogy az asszonynak el kellett ugrania valahová, de Csaba egy ajtó csukódását hallotta a házban.

- Na persze! – csak ennyit mondott, és miután elköszönt a kislánytól visszaült az autójába.