2011.12.04. 15:21, Famulus
A számháború
A Kormány az új Alaptörvény elfogadásával már jelezte, hogy a rokkantnyugdíjasokkal, illetve a rokkantnyugdíjakkal kapcsolatos jogi szabályozást teljes körűen meg akarja változtatni. Vagyis közel egy éve lehet tudni, hogy gyökeres változásokra kerül sor.
A Kormány abból indul ki, hogy a változtatás egyrészt kényszer, másrészt indokolt is.
A változtatás kényszerekor a kormányzati kommunikáció azt hangoztatja, hogy Magyarországon hétszáznegyvenezer rokkantnyugdíjas, illetőleg nyugdíjszerű ellátásban részesülő személy van. Ma már a hatás kedvéért kilencszáznegyvenezer emberről szólnak.
Ezzel szemben a tényleges helyzet az, hogy körülbelül háromszáznegyvenezer aktívkorú érintett személy lehet (ezzel a népességhez viszonyítva az európai országok középmezőnyébe tartozunk). A különbség abból adódik, hogy a Kormány ideje sorolja azokat is, akik már az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötték, de korábban rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg a részükre.
A félelem kora
A nyár közepe óta lehet nagyjából sejteni, hogy a Kormány milyen elképzelésekben gondolkozik. Két hete - mióta a kapcsolódó törvénytervezet benyújtásra került a parlamentnek – ezt már biztosan is lehet tudni.
Ennek tudatában nyugodtan kijelenthetjük, hogy az érintettek tíz- és százezrei félelemben voltak tartva, hogy mi is lesz velük valójában.. Ma már látszik a törvénytervezet alapján, hogy konkrétan mitől is kell tartaniuk. Ez annak ellenére így van, hogy ma még tervezetről beszélhetünk és nem hatályos szabályozásról.
A tévedések kora
A Kormány a változásokból költségvetési megtakarítást remél. A megtakarítás egyrészt abból adódik, hogy a korábbi harmadik csoportba sorolt rokkantnyugdíjasok, valamint a rokkantsági és szociális járadékosok száma és az ellátások mértéke csökken. Úgy számolnak, hogy ebből a körből megközelítőleg százezren visszakerülnek a munkaerőpiacra.
Az ellátások szintjének a csökkentése a legkönnyebb, csak döntés kérdése. Az érintettek egy részének a visszavezetése a munkaerőpiacra, ezeknek az embereknek a munkába állítása irreális. Itt nemhogy költségmegtakarítás volna elérhető, hanem épp ellenkezőleg. A foglalkoztatási rehabilitációban érintettek körének a bővítése a kezdeti időszakban mindig többletköltséget jelent az állam számára Azt pedig tudjuk, hogy az államháztartásnak a legnagyobb problémája jelenleg, hogy nincsenek elégséges forrásai.
A tervezett intézkedések hatása
A tervezett intézkedésekkel viszont gyorsan el lehet érni, hogy százezres nagyságban kerülnek emberek a mai nehéz helyzetükhöz képest is még nehezebb helyzetbe. Az is kérdéses lesz, hogy ezek az emberek egyáltalán hogyan fognak megélni.
A döntéshozók nem számolnak azzal, hogy a sérült embereknek a sérültségükkel összefüggésben többletköltségeik vannak. Minél súlyosabb a sérültség, annál magasabbak ezek a járulékos költségek.
A döntéshozók nem veszik figyelembe, hogy a sérült embereknek nincsenek választási lehetőségeik. Minél sérültebb valaki, annál kevésbé van választási lehetősége. Míg az emberek általában választhatnak, hogy például vonattal, busszal, kerékpárral vagy személygépkocsival közlekedjenek, addig a sérült emberek számára – és minél sérültebb annál inkább – nincs választási lehetőség, a legtöbbször egyedüli lehetséges közlekedési eszköz a személygépkocsi.
A készülő törvény azokat is érinti, akik a jövőben lesznek sérültek, megváltozott munkaképességűek. Belegondolt egy országgyűlési képviselő is abba, ha bármelyikük balesetből kifolyólag kerekes székbe kerülne, könnyen kaphat a többszázezer forintos havi jövedelem után negyvenhétezer forintot?
Az pedig egyszerűen érthetetlen a számomra, hogy a különböző szakszervezetek eddig semmilyen formában nem reagáltak az ebben a tervezetben rejlő veszélyekre a munkavállalókat érintően.
Tévhitekből kaptunk a fejünkre
A sérült embereket megillető kedvezményekkel sosem a sérült emberek éltek vissza (lásd parkolási igazolvány). Mellesleg ezen a területen semmivel nincs több visszaélés, mint az élet más területein.
Az pedig hamis képzet, hogy az állami költségvetésen belül a rokkantsági nyugdíjra, illetőleg a nyugdíjszerű ellátásokra fordított összeg jelenti a problémát.
Ahogy az is hamis képzet, hogy a sérült emberek nem akarnak, nem szeretnének dolgozni. Itt is az a probléma, hogy nincs munkahely. Miből gondolja bárki is, többtízezer megváltozott munkaképességű embert lehet pluszban foglalkoztatni ma nálunk, mikor több mint hatszázezer ember munkanélküli van.
A rokkantsági nyugdíjasokat, rokkantsági nyugdíjakat érintő új szabályozás törvény tervezete most van a parlament előtt. A sérült emberek ezt kapták az adventi várakozásban, a fogyatékossággal élő emberek ezt kapták december 03-a, a fogyatékossággal élők világnapja alkalmából.
Egy lépés a Taigetos felé. A tervezetek szerint ez a Kormány elengedni készül a sérült, fogyatékossággal élő emberek kezét. Zuhanunk. Vajon lesz-e valaki, aki elkap bennünket, mielőtt földet érünk?
Kedves Famulus, Erzsike néni!
2000 óta voltam leszázalékolva 67%-ra magas vérnyomás, velem született ritmuszavar, 49 évesen teljes térdprotézis műtét (5 éve), a másikkal előjegyezve, közben kiderült cukorbeteg vagyok. Tavaly tavasszal ennek ellenére visszavettek 40%-ra, amivel egy fillért nem kaptam,mivel előzőleg vállalkozó voltam. Mellesleg "Súlyosan mozgáskorlátozottá nyílvánítva kaptam a fogyatékossági támogatás"-t. Bíróságra mentem, a bíróság kijelölt ig. ügyi orvosszakértőt. Ő szerinte folyamatosan fennáll a rokkantságom, egy hónapja a felülvizsgálaton 43%-ra vettek, amivel megint egy fillért nem kapok. Csak, a fogytékossági támogatást. Közben perelem a kórházat az elrontott térdműtétemért, ami ráadásul szemmel látható. A jobb vállamban szintén kopás van, Összegezve: Van egy elrontott térdprotézis műtétem, egy súlyos arthrózis a másik térdemben, a jobb vállamban, magas vérnyomásom, szívritmuszavarom, cukorbeteg vagyok, és össz rokkantságom 43%.
Mindezt kívánom annak, aki elvette az emberektől a rokkantnyugdíjakat! Azt hiszem, nem kell bocsánatot kérnem!
Szeretettel üdv: Tara