Ferenczi László verseskönyve -
2011.11.21. 08:16, Turcsány Péter
a hajnalok tapasztalata, talán az egyetlen hajnalé, a kezdetek hajnaláé
„És ha csupán egy téli hajnal
Köd előtti kósza fénye
Akkor is hitet adott
Utolsón túli ismétlésre”
Ferenczi László: 30
Úgy lopódzik be
az ember életébe egy-egy új megtapasztalás, hogy tudatunk se lenne róla a percek és évek észrevétlen múlásában, ha olykor egy-egy költő először saját életében, majd mindnyájunk közös léthelyzeteiben néven ne nevezné, meghitten, egyénien.
Így érkezett meg
Ferenczi László már-már elcsendesült, egyszerű, a hangzást és a mondattestet alig érintő és tiszta költészetébe, kimondhatjuk, a Teremtés hajnala. Éppen ott és úgy, ahogy – őszinte szembenézéssel önmagunk iránt – nem is vártuk volna, bár mindig is ott volt, ahová Isten helyezte a halkságával őt szólongató költőt: a belváros (és belvárosok) ködös és párás ablaküvegei közé és mögé. A lélek még kifelé és miránk (is) tekintő zsebkendőnyi belvilágába.
Ismét? Vagy talán oly közvetlenséggel, amilyennek még senki sem láthatta? Hány év, talán egy élet várakozó készülete után, de mégis készületlenül s váratlanul... Gyanítjuk, hogy az utóbbiról kell beszélnünk. Az évgyűrűk tapasztalata és az első rácsodálkozásé – így együtt ez a megszólító értéke ennek a karcsú, arányos és egyszeri költészetnek. A forma, a megformálás, a lélegzet halkulása és szabályozottsága e belső élmény hírvivőiként alakultak olyanná amilyenek.
Köszönjük, Laci!
Személyes Isten-kapcsolatról, keleties, nyugodt szemléletmódról, őseidnél történt elidőzéseidről, az eseményeket fokozott személyességgel áthevítő lírádról és mindarról, amiről a 76 című verseskötet kapcsán még szólhatnánk, vagy szólni fogunk, vagy szólni kellene – majd máskor, talán más, és más alkalommal.
(2011. november 20. Pomáz, hajnalban)
Nem ismerem ugyan a költő műveit, de a kötet megjelenéséhez szívből gratulálok!