Cogito ergo sum
2011.10.18. 13:03, abububerczy
A felnőtt emberi agy a maga másfél kilogrammos tömegével ugyan nem valami nagy, de vitathatatlan, hogy ez az emberi mivoltot meghatározó szerv, hiszen nélküle az embernek nem lenne sem öntudata, sem más-tudata, sem pedig lét-tudata. Talán ez az oka annak, hogy ahogy az ember öregszik, egyre többet aggódik szellemi képességei elveszítése miatt.
A jó hír az, hogy a legtöbben az öregedés ellenére is viszonylag épen őrzik meg szellemi teljesítményüket. Az idősebbek mintegy 75 százaléka a kor előrehaladtával is megtartja normális értelmi képességeit, bár tény, hogy az emlékezetükben bekövetkeznek bizonyos változások, állítja dr. Howard Chertkow, a montreali Bloomfield Öregedéskutató Központ igazgatója. További 5 százalékuk – a szakértők őket szupernormálisoknak nevezik – pedig semmiféle változást nem vesz észre, ahogy öregszik, mondja a kutató. – Ez tehát azt jelenti, hogy az idősebbek 80 százalékának normálisnak tekinthető a szellemi működése.
A fennmaradó 20 százalék nem a gerontológusok által „normálisnak” tekintett módon öregszik. Ám még e húsz százalék túlnyomó többségénél is csak mérsékelt lesz a szellemi képességek csökkenése (például nehezebben emlékeznek vissza a közelmúlt eseményeire), s csak viszonylag kicsi az aggkori elbutulás, az Alzheimer-kór közöttük.
De mit is jelent tulajdonképpen az agy normális öregedése? Az agy több mint 100 milliárd idegsejt alkotta bonyolult rendszer, amely az ember életének minden mozzanatát felügyeli – az olyan önkéntelen működéseket, mint a légzés éppúgy, mint a személyiség lényegének a fenntartását. E sejtek részben elektromos impulzusok, részben pedig speciális vegyületek (idegi ingerületátvivő anyagok, más néven neurotranszmitterek) segítségével kommunikálnak egymással.
Az idegsejtek egy része a gondolkozásban és az emlékezésben játszik szerepet. Az agykéreg óriási homloklebenyében lévő sejtek szabályozzák a magasabb rendű szellemi működéseket – például a bonyolult feladatok lebontását kisebb, elvégezhető lépésekre. Az agy két féltekéből áll, mindkettőnek van homloklebenye: a jobb oldali a térben való mozgást hangolja össze, a bal oldali a nyelvi információkat dolgozza fel. A hosszú távú emlékezet tárolásáért elsősorban az agy hippocampus nevű része a felelős.
Sok reggelt índítok úgy, hogy míg iszom a kávém, megfejtek egy Skandit. Ha nehezen megy, elgondolkodok... :)