2011.10.03. 07:25, Dudás Sándor
Megfeszítős kor. Így élünk,
generátor alatt. Kivágynak
a versből a versek. Másképp gondol
korszerű költő az édes hazával!
Információ-zuhatag észre,
szívre, de a te nem lesz én soha!
Néha messze hallok: hazát kereső
lovasok, társzekerek sora.
Határaikat önként feloldozva
nyúlnak egymás felé baráti kezek.
Összegyűlnek és nagy-nagy asztaloknál
dől el, a gesztusok mit is jelentenek.
Ez hát a népem. A megérkezés,
a letisztulás örvényébe zárva.
Ha égre néz, ezer évek óta szúrja
szemét csillagfénytűk hideg világa.
Alázattal tekint a porba ilyenkor,
tudja, a született jó szívével lát!
Isten fényű remény világítja
szellemét: mégis, közösen tovább!