Benned élek, itt születtem.....

             Szülőhazám

Magyarhazám, szülőföldem,

Te otthont adtál, itt születtem,

Bár mondják, a nevem nem magyar,

Mióta élek azt érzem,

 Tiéd vagyok egészen,

S Te az enyém vagy!

Mert enyém itt a hegy, a róna,

Az akácok rezgő lombja

Az útszéli csipkerózsa.

Az érparti nád susogása,

A nyári ég, csillagos varázsa.

Az égen repülő vadludak,

A szerteágazó dűlőutak,

A búzaföldek aranyló kalásza,

A Maros vizének csillogása,

A lemenő nap bíbor fénye,

Az itt élő emberek reménye!

Enyém a magyar szó, a nóta,

Ahogy fut a vén cigány vonója

Végig az ócska hegedűn.

S a hangok, ahogy tovaszállnak,

A lelkem mélyén megtalálnak

Egy dalt, amit jó anyám dalolt,

Mikor a bölcsőbe ringatott.

Enyém a csengő a csikó nyakán,

A fecskefészek a tanya falán

S a galambok a háztetőn.

És ahogy táncolnak a szilaj legények,

S ébrednek tüzes szenvedélyek!

Enyém a konok fekete föld,

A tavaszi rét, az üde zöld.

A magyar tél csillogó hava,

A tavasz énekes madara.

Enyém a nyár forró napsütése,

A kék Balaton édes ölelése.

A budai hegyek, a vén Duna,

A parlamenti palota.

A leégett malom a faluvégen.

S ahogy őrzi a falut az útszéli kereszt,

Itt marasztal, nem ereszt!

Ha a sorsom mégis, idegenbe vinne,

Nyugtot nem találnék!

Az égen vonuló fellegekkel,

A vihart kavaró szelekkel,

Porszemmé válnék,

S haza találnék!