"... és átnyalábolnak a sugarak..."

                                    Ha a felhők a Napról lecsúsznak

                                    és átnyalábolnak a sugarak,

                                    ha a hideget magadból kileheled,

                                    ha tagjaidban a merevség enged,

                                    ha rádöbbensz, hogy az egyensúly

                                    magadban és körülötted egyenetlen,

                                    ha az eldobott kő félúton megáll,

                                    mert a szándéktól visszaretten,

                                    ha örömtől hullnak szemedből

                                    a könnyzáporok,

                                    ha célod nem csupán vágyod,

                                    hanem akarod,

                                    ha többször érzed a pillanatot,

                                    ami legközelebb van hozzád,

                                    amit boldogságnak nevezünk,

                                    és nem éled a rosszat, ami fájó valóság,

                                    ha gyökeret ereszt benned a szeretet,

                                    és elköszön tőled a gyűlölet,

                                    ha elillan a magány és a kétségbeesés,

                                    akkor részed lesz a szépben,

                                    ami lebegés.