A pékség mögött volt közvetlenül Lali kocsmája. Amíg várakoztam a kenyérre, sokszor odamentem nézelődni. A kuglizók, vagy a kapatos emberek mindig nyújtottak valami érdekes látnivalót. A kocsmában, általában hétvégeken zajlott leginkább az élet, mert akik Pestre jártak dolgozni, csak ilyenkor értek rá kicsit. Ekkor, szinte mindig tömve volt. Hétköznap, csak a helyben dolgozók jártak a kocsmába, és ilyenkor unalmas is volt, mert nem történt szinte semmi. Én is bemehettem, de szeszes italt nem fogyaszthatott kiskorú. Lali, a kocsmáros mindig szigorúan őrködött. Erőteljes, mindig józan kocsmáros volt. Afféle erkölcscsősz. Egy biztos, szinte mindig elejét tudta venni a verekedéseknek, és nem az erejéért, hanem józan emberégéért tisztelték a falusiak. Volt egy kuglipálya, hátul az udvarban. Sokat jártam oda, kugli bábúkat állítgatni. Pénzt is tudtam keresni vele, mert általában pénzre játszottak a szórakozó emberek, és a nyereségből mindig kapott az állító is. Az egyik nyertes, nem csak pénzt adott, hanem a sörből is innom kellett. Lali, a kocsmáros meglátta, és már jött is intézkedni. Oda jött hozzánk, és halk nyugalommal szólt az engem kínáló, józannak egy csöppet sem mondható felnőttnek.

- Món mégmontám, hogy né kínójjó gyerékét.

- Oszt? Nékéd miközöd ván hozzó? – Kérdezett vissza amaz.

Lali a kocsmáros, nem beszélt többet. Megfogta az illető ruháját, és úgy kipenderítette a kocsmaudvar bejárati kapuján, hogy az, hasalva ért földet. Utána szólt, hogy mindenki hallja.

- Égy hónápig ide né gyere! – Velem, nem is foglalkozott.

Felvette a füves udvarról az elgurult söröskorsót, és visszament végezni a dolgát. Lali a kocsmáros, egy bizonyos erkölcsi normát közvetített, a kocsmai falusiak felé. Beszélgetett, dorgált, fenyegetett, dicsért. Az akkori Tápióbicske, szerintem, egyik legmeghatározóbb eleme volt, ha nem is a legnagyobb hatalmú. Hosszú időn át, nevelte, segítette, a falusiak életét, a maga módján. Ténykedésének, szerintem a falu történetírásában is helye lenne. Nem tett ugyan, különösebben semmi kirívót, csak egyszerűen ember volt. Jó ember.