Tommy beszél:
     
     
       Hajunkba fú a szél puhán.
       Minő vasárnap délután!
       Autónk zúgása halk zene,
       ez Mark Twain parkja balfele,
       emitt a Nagy Kígyó folyam,
       mely nem veendő komolyan.
       Ez meg Newbourg, Missouri már,
       hol ránk hetvenhét húri vár.
     
     
      
        (Nézd e korcsma míly rivalgó!
          
        Félhomályba hív a tangó –
             
        ginjét aki heven issza:
             
        Kúbából sír ide vissza.)
      
     
     
       A cemende szól:
     
     
       Gyertek be, szép huszár urak!
       Kit szolgál minde bámulat?
       Mit néztek? Még nem láttatok
       mezitlen asszonyállatot?
       Melyik hadosztály? Hetvenöt!
       Merről vagy, nyurga, szép kölyök?
       Boston? Duluth? Peoria? –
       A másik, hallom, francia.
     
     
      
        (Hogy farom lelóg a székről?
             
        Duzzadok az egészségtől.
             
        Hogy dolgos mellem panyóka?
             
        Meglátjátok, mi a móka.
             
        Sok a néger. Vesszen mind!
             
        Színre színt és ginre gint!)
      
     
 
  
       Vitéz urak, az óra jár,
       menjünk fel egy-két szóra már.
       Ölem kincsestár, bányamély,
       combom barlangbolt, krétaszín:
       ott vár a kincs, ott vár a kéj.
       Tom Sawyer! Huckleberry Finn!
     
     
       A költő válaszol:
     
     
       Mikor megtudtam, s jó korán
       egy délelőtt, az iskolán,
       hogy kancán, tyúkon, vereben
       lovagló szörny a szerelem:
       sápadtan, mint a borzalom
       megesküdtem az udvaron,
       e gazságban részt nem veszek,
       ilyet, míg élek, nem teszek.
     
     
      
        (Ébredj, félénk gyermeklélek!
             
        Esküvésem, felidézlek.
             
        Ha kidobnak, ha kikötnek:
             
        vérszerződés! újra kötlek.)
      
     
     
       Nem! nem! nem! Inkább elmegyek,
       a dombtetőre felmegyek,
       szállásomon levetkezem,
       s a párnával szeretkezem,
       kosárlabdázom, sprintelek,
       s kiizzadom az ingerem,
       inkább sapkámat lengetem,
       cipőfűzőmet pengetem,
       mélázok esti vizeken,
       s patkányt lóbálok zsinegen.
     
      (Newbourg, 1943)