Gondolatszikrák

Volt ----- Lesz ,

ennyi és nem több.

Ha megállunk egy pillanatra

számot vetni,

vissza és előre nézni,

nincs jelen,

két idő van :

Volt --- Lesz

ennyi és nem több.

A múlt szürke árnyait

az emlék homályából idézni

vajon érdemes-e?

Behegedett sebek,

felejtett harcok vereségei,

keserű pillanatok könnyei,

halott szerelmek kínjai,

mind - mind múlt árnyai már,

kár vele kedvet rontani.

Nézni, s emlékként idézni

a napsugarat kell.

A győzelmeket, a derűt

 a szép perceket,

  a beteljesült szerelmeket,  

    a sok boldog pillanatot,

mely most évekké olvadva össze,

most mind itt tolong,

hogy köszöntse a születésnapod.

Jelent idézni úgy kell

mint múlt eredményét,

melyet a ma hordoz magába.

A láncolt folyamat így egész.

Belőle kiragadni eseményt

„” mi lett volna ha......””

ez nem dialektikus.

Az indulással az érkezést

összevetni így kell,

s közte ott van mindaz

                         mi volt,

s meghatározza

               a lesz folyamatát.

Élt éveid a múlté már,

jutni honnan s hová,

a terv az álom

            hogyan sikerült,

s mi lett végül a valóság.

Sikerült-e mindig

 EMBER -nek maradni,

olyanok között is,

kik ösztönlényként élnek,

hol a becsület nem számit

                               erénynek.

Megtettél-e mindent

            barátaidért,

amit megtehettél értük.

Tudtál-e szerelmet adni

önzetlenül, szívedből,

tisztán és egyszerűen.

Megtaláltad-e

           cselekedeteidben

                           önmagad,

s a tükörbe egyedül nézve,

visszamosolyog-e rád

            egy ismerős arc?

Hagytál-e már „nyomot”

magad után a végtelenben.

Hány ember őrzi féltve

a Tőled kapott álmot ?

A bajban hány embernek

            nyújtottál kezet,

és vajon hányan lennének

kik utolsó falatjukat is

boldogan osztanák meg

                        Veled.

Ha sor kerülne rá

lennél-e hajléktalan,

vagy van-e ajtó

mely nyitva áll biztosan,

  feltételek nélkül mindig.

És most a Kérdés

                     súlya nyom:

 Hogyan tovább ?

  Megtaláltad-e már az

  OKOT

 amiért lelked

  tapasztalatot gyűjteni

e világon öltött testet.

Mi vár még rád

  amíg utoljára hajtod

 a ‘Nagy’ álomra fejed.

És van-e elég erőd

hogy mindazt megtegyed.

Ki vagy mi mutat utat ?

Bűneid alól ki ad feloldozást ?

kinek tárhatod ki

         lélek kapuidat

ha már minden perc fáj.

Elröppent e néhány év

számot vetni érdemes.

A tovább-ot meghatározza majd

a józan ész s a szeretet,

            s a tetteid felett

              ítélkező lelkiismeret

hallgass rá

     ott van mindig veled.

Mert ne feledd

ez a TE életed.

Buzgó tanácsnokoknak

lehet ötlete száz meg száz

s ha nem sikerülne

     ők félre állnak

„ nem úgy gondoltam”

„Mért nem így csináltad”

Döntened mindig

magadnak kell,

  és megélned is!

Mert jóban még sok a társ,

  de bajban, fájdalomban,

       kevés ki ajtót nyit rád.

Vágyódhatsz többre, másra,

milliókra, gazdagságra,

Kesereghetsz, hogy neked

csak ennyi, csak ennyi,

                 adatott meg,

Azért azt ne feledd!

az élet is olyan, mint a szerelem:

„ és hiába vágyódsz a halálba,

 hát élj ! s tanuld meg elfogadni,

 hogy nem tud ennél többet adni! „

            NEKED !

Mert léted egyszeri és

                        megismételhetetlen.

Mit most elmulasztasz

            holnap már elérhetetlen.

S nincs mód tanulni

            mert holnap már

            minden másmilyen.

Mert e porszem Te vagy

a végtelen létben,

a Te részed végét nem tudhatod,

de része vagy,

           így „Ő” sincs nélküled,

számára azonban nem vagy más

         mint lélegzetvételnyi

                       múló pillanat.

Élvezd hát ki életed

            minden percének

                 minden üzenetét.

Mert bár léted a

            végtelenhez mérve

            bólintásnyi csak

Neked ÉLETED !,

            visszahozhatatlan

                      lehetőséged

                                marad.