2011.08.23. 05:31, Turcsány Péter
Rád bízom, rád bíztam azt a délután;
Mennyi elfecsérelt és utált
Hím-nős kaland csalt lépre addig is!
Keleti bőröd szilajsága vonzott,
Jöttem hozzád, férfi, a trónja fosztott,
Lettél ajándékom, súlyos álmi dísz.
Földjáró léptek tigrise vagy,
Afrika szült vagy kárpáti omlott agyag,
Hóvirág arcod enyém marad.
Bejártam érted végzeted termeit,
Belső várkastélyod szépsége nyílt,
Vétkeink küszöbén zuhanva át!
Azok a férfifogó csápok, a tiéid,
Borukat életem aranykelyhébe mérik,
Köszöntik bennem az első királyt.
Omló hajad éjjel-fekete,
foganásom tündére, te,
rúgtad öledben jövőnk gyermeke.
Jégoszlató szemed öröme árad,
Szépanyám szüli meg ükunokámat.
Szép ez a vers, romantika, szépen csengő rímek, jó ritmus! Nekem itt kezdődik a VERS !