79.
    Idemásolom régebbi, vitára szánt cikkem, pótlólag hozzáfűzöm mai ismereteim, gondolataim. A jó pap holtig tanul.
 Bevallom: erős bennem a kétely.
    Anyámat kérdezem:
    - Van a magyar nyelv, a német nyelv, az angol nyelv és a többi… Most kérdem én: a kézjelek, amit a siketek használnak: nyelv?
    - Persze, hogy az. Hát mutatja, amit mond, nem?
    Anyám nem ismeri a jeleket, a kreált gesztusok természetét, de éppen ebbéli naivsága miatt érdekel a véleménye.
    - Akkor, szerinted a nagyothallók nyelve a szájmozgás?
    - Hát…?
    Elmesélem, hogy a múlt században elkeseredett viták dúltak a jelbeszéd hívei és ellenzői között. Utóbbiak úgy vélték, a siketeket kizárólagosan a hangbeszéd elsajátítására kell szorítani, mert csak ezáltal tudnak a maguk lehetséges módján a hallókkal kommunikálni. A vitából ők, a jelbeszéd ellenzői kerültek ki győztesen, s ettől kezdve üldözték, tiltották a jeleket.
    Ma viszont? Mintha a szakemberek átestek volna a ló másik oldalára: a jelbeszédet teljes értékű nyelvként igyekeznek némelyek rehabilitálni.
    Szerintem a jelnem más, mint segédeszköz, mégpedig nagyon fontos értelmi segédeszköz a súlyos fokban sérült hallású embereknek. Mint mozgássérültnek a kerekesszék, vaknak a vakvezető kutya… De talán legfőbb érvem az önállónyelv-teória ellen az, hogy két különböző nyelv nem mondható egyidejűleg! Csak mondani és mutatni lehet egyszerre!
    Anyám némi tűnődés után leszögezi.
    - Mégiscsak nyelv!
    Tréfának szánom, de komolyan kérdem:
    - Nos, jó. Sok helyen az idegen nyelv ismeretéért nyelvpótlék jár. Akkor most nekünk, a jelnyelvet ismerőknek, jár-e nyelvpótlék?
    Anyám nem jön zavarba.
    - Jár… Ha adnak - mondja nevetve.
    Eddig a cikk.
    Akkor még nem tudtam a szemiotikáról. Ez a tudomány speciálisan a jelek természetével, keletkezésével, formáival és funkcióival foglalkozik. Tárgykörébe tartozik minden jelrendszer, a legegyszerűbb jelektől a természetes nyelvekig, a jelrendszerek összehasonlításától a tudomány formalizált nyelvéig.
    Rendkívüli érdeklődéssel olvastam. A szemiotika kialakulása az ókorig vezethető vissza. Már a régi tudósok felismerték, hogy a nyelv jelek rendszere. Arisztotelész szerint a jel és a jelölt dolog, tárgy, illetve fogalom között a kapcsolat nem természetes, hanem önkényes, konvencionális.
    Mivel a szemiotika sokágú tudomány, ágazatait, s ezen ágaztok további elágazásait felsorolni is sok lenne. A jelnyelv a globális jelek csoportjába tartozik. A globális jeleket felbontjuk:
   -kifejező mozgásokra
   -szignálokra
   -szimbólumokra
   -a siketek ún. természetes jeleire.
    E tudományág útmutatása szerint ma már másképpen látom a dolgot, de régebbi kételyem alapvetően abból a tévhitből gyökerezett, hogy a beszélt nyelv maga a kommunikációs tökély. Nem tévedésből, ezt sugallták különféle irodalmi olvasmányaim, melyeket különösen tiszteltem, mert az élőhangokat helyettesítve csiszolták gondolataim, pallérozták értelmi képességemet.

80.
    Tél. A korai sötétedés miatt, úgy érzem, késő este érkeztem haza.
    Hideg a szoba, senki nem vár.
    A néma tévében időjárást ismertet H. Bóna Márta. Mínuszokat szemléltet.
    Váratlan gond, hogy a gázkonvektort nem tudom begyújtani.
    Már harmadszor próbálkozok, hiába.
    A gyújtó nem szikrázik.
    Márpedig valamennyi melegnek kell lenni!
    Elkeseredetten, tehetetlennek érzem magam.
    Látom magam: paplanomra rakott kabátok alatt, összehúzott lábak, vacogás, forgolódás… Ha kinyitom szemem, a plafon, a négy fal mészfehér, fojtogató magánya…
    Mégis elmegyek a gázszerelőhöz!
    Eső, takarékos utcai világítás. A kerékpárom lámpája rossz.
    Úton vagyok. Figyelek erősen.
    Érzem, nem lesz baj.
    De szerelő se lesz.
    Mindegy.
    Tehetetlenül állok a kapu előtt, mert csengő nincs, csak két harapós kutya.
    Legutóbb figyelmeztettek, ne próbáljak bemenni.
    Zörgetek.
    Belátok a lefüggönyözetlen ablakon, Sanyi a feleségével beszélget. Az asszony íróasztalnál, számítógép előtt. Nem hallják dörömbölésem.
    Ha erősködök, felverem az utcát.
    Várok.
    Időtlen feszültség után az asszony az ablakhoz jön, nyilván függönyt húzni.
    Erőteljes zörgetésemre felfigyel. Végre!
    Udvari villany gyúl.
    A két vicsorgó kutya farkat csóvál.
    Köszönök. A félhomályban alig látom Ilonka arcát. Mondom, miért jövök.
    Mond valamit. Nem látom szájmozgását, megkérem, forduljon a fény felé, úgy beszéljen.
    Igen, mondja zavartan. Ismer.
    Szabi nincs itthon, férje alig lát. Négy dioptriás a szemüvege…
    - SMS-ezni tud Szabi?
    Nem, de küldjek neki üzenetet, majd ő elolvassa, s üzen!
    - Elnézést. Jó éjszakát!
    Az asszony erősen bólogatva elindul.
    Újra otthon, a hideg szobában.
    Valami melegség kellene, valami emberi…
    SMS az új, tanárnő-ismerősnek:
    „A gázkonvektor nem gyullad be. Szerelő nincs. Itt fagyok meg! Utolsó üdvözlettel, Tibor"
    Rögtön válasz jön - s ez a lényeg! - „Jaj csak meg ne halj, csak meg ne fázz! Jó éjt! Csók."
    Erőre kapok. Mindjárt hozok be két vödör fát, gyújtóst, az előbb is gondoltam erre a lehetőségre, de egymagamra?
    Most éppen egymagamra!
    Lassan melegszik a szoba.
 
81.
    (Cédulacsoport - időrendes, de szabálytalan életrajzi jegyzetek.)
    Nem feltűnő jelenség. Igazi énjét kevesen ismerik. Nemigen érintkezik a világgal, a világ nemigen érintkezik vele. Aki mégis közel tud hozzá férkőzni, nyugodt, jó szájmozgást biztosító beszéddel, netán jelnyelv-ismeret révén, értelmes, megértő, izgalmas gondolkodású embert ismerhet meg benne, akitől…
    "Munkatársak vagyunk. Szinte naponta találkozunk Váltunk néhány szót, üdvözöljük egymást, majd továbbmegyünk, ki-ki munkaterületén folytatja tevékenységét.
    Tibor ugyanolyan, mint bármelyikünk, akár Te, akár én. Vagy mégis más? Az önmagamnak feltett kérdésre csak határozott igennel válaszolhatok. Ő különbözik tőlünk!
    Haveri kapcsolatunk, közös irodalom iránti vonzalmunk elhitette velem, hogy talán egy szikrányival többet megtudtam sorsáról, életének alakulásáról, mint más. Ez azonban naivitás volt részemről. Ő továbbra is ugyanolyan izgató egyéniség maradt előttem, mint annak előtte."
    Mészáros Árpád, a barát és munkatárs… Csordás Tibor költőt, aki ekkor huszonöt éves.
    Sok évvel később… M. A. tollából:
    "Ha Csordás Tibor-könyvet olvasok, mindig elfog egy kis szégyenszerű, rossz érzés: miért csak oly kevesen ismerik ezt a költőt?! Olyan szépen, jól ír! Olyan igaz, amit ír! A költészetet… hallók és nem hallók örömére. És mégis... Az élet nem egyszer igazságtalan, de akivel az, nemegyszer az!
    Életigenlő, költői optimista, muszáj-makacsságú harcát "a Siketek Petőfije"-ként vívja… Nem siketköltő, hanem magyar alkotóművész, aki siketen ír" -   …Mindenképp kár lenne, ha a XX. század irodalmi palettájáról kimaradna életműve... Fiatal korától napi-, hetilapok, folyóiratok közlik, mutatták be, mégis...
    Csordás Tibor eddigi életpályája így fest:
    Édesapja Csordás Bálint hat éves korában, betegség következtében vesztette el a hallását. Iskolát nem járt, írni, olvasni kevésbé… Miért rajzol okkal, ok nélkül - senki sem gondolkodott el.
 Az édesanya Halász Borbála,  született… férje hősi halált halt. Özvegyi nyugdíjából…
    1950. februárjában az édesapát súlyos vonatbaleset éri. Édesanyja erejét meghaladó terheket vállal…
    Nyári születés… 1946. június 28-án éjjel 23 óra 3o-kor, Péter-Pálra virradóra…
    Tibor súlyos hallássérültsége ellenére… Hallók között…
    Gyerekkorát a társtalan magány, és az édesanya féltő szeretete… Az apa súlyos betegsége, korai halála… Rajzol és fest, később inkább olvas és ír. Kíváncsisága tudatos megismerési vággyá fokozódott… Tizenkét éves korában első versét.
    Zsengéit a táj, a környező világ eseményeiből kiragadott témák… A nagynevű elődök, főként Petőfi példájára, szigorú önmagához…
    „Hogy a hangokat, dallamokat teljességgel érezzem, fülemtől szájamig két kezemből "folyosót" formáltam…     Leszorított fülkagylókkal… Formáltam gondolataim. Cseppet sem túlzott egyik kritikusa… "Benső hallása ámulatra méltó."
    Kép. Érzés. Dallam. Mesefolyam. Ritmus.  …Érti, érzékeli, ilyet ő is tud!
    „Engem gyerekoromtól… Semmi munkalehetőség…. Zsíros kenyéren… Télen a dunyha alatt nagykabátban…
    Állami gondozás, onnan a kollégiumba, ahol…"
    A betűk szeretete pályaválasztásban is meghatározó… Három év múltán könyvkötő szakmából… Különös hatású, s egyben jelentőségű volt, hogy itt találkozott először a sorstársi közösséggel. Ekkor ismerte meg a jelnyelvet, s értékelte újra az emberi viszonykapcsolatok jelentőségét, hatását, jelzéseit.
    „Elmondták az életüket. A sok szeretetlenség, el nem fogadás… Volt, akinek orvosnak tanuló lánya az ország másik felébe költözött, hogy siket anyját ne…"
    Első megjelent verse után életébe belép az első szerelem.
    „Én mindent a sorstársaimtól, a sorstársaimért… Költészetem, írásaim… A siketekért, a siketekről, értük, magunkért…mindhalálig…"
    Tanulótársa, a szép Barabás Erzsike nem viszonozza érzelmeit. Ekkor tudatosul, siket mivolta, szegénysége. Fájó, de önérzetes költemények…
    Létgondok: a munka ugyan biztos… Albérlet,  édesanyját látogatni, támogatni…
    Láttam az anyai féltést, a nők számításait - a biztos magányt, és nem tehettem semmit.
    A szalki Nyomda Vállalatnál dolgozik. … Ideiglenes csoportvezetői megbízást kap.
    Ismerkedni a városban és környékén élő sorstársaival, akiknek érdekvédelmi segítésére… Gondolkodása, élettapasztalata… Hivatalos irodalom felé. Különböző napilapokhoz, folyóiratoknak küldi be verseit. A visszajelzésekből… Az életben tapasztalt előítéletekkel… A téma! De hiszen Bari Károly is népéről, a cigányságról… Ám kap jóindulatú, megértő…
    A cél azonban… Egész lényét megragadóan, a csend, a csendben élők sorsa, világa.
    …Egy kis kötetet, bizonyára segítenének a kollégák... Így látott napvilágot… Maga végezte a kötészeti munkákat.
    …A kritikák minden várakozását felülmúlták.
    „Feleségem: Barna Beáta nem igazán… Lelkileg…"
    Nem volt szerencséje a szerelemben, élete későbbi folyamán sem…
    Látja, erőfeszítéseit több-kevesebb siker koronázza.
    „Első kötetemre kapott kritikák olyan lovat adtak alám, amit a későbbi kedvezőtlen visszautasítások, honorálások, elvetemült kritikusok sem…"
    1988 nyarától nincs munkája; nyugdíjazását kéri.
    Az információs társadalom kialakulásakor újra kellett gondolni a szocializmus idején viszonylagos védettséget élvező siket társadalmi réteg helyzetét… Kikiáltani a "másságot".
    Különféle úton-módon… Egyre-másra jelennek meg új kötetei…
    Munkatársa lesz… Riportjai, glosszái… 
    Életrajzi jegyzeteiből kis könyv… Nyolcadik önálló… Gyors ütemben írja… A korrektúrát még látja az édesanyja, de mire megjelenik a könyv, halott.
    A költőre… A vigasztalhatatlan magány… Megnő a csend: úgy érzi, nem bírja tovább az életterhet...
    K. Erzsivel, özvegy, megismerkedik, azóta kétlaki élet… Lassan visszanyeri alkotókedvét…
    Summa summarum: Csordás Tibor a XX.-XXI. század olyan költője, akinek sorsában, életművében nagy erővel mutatkozik meg… A többségi társadalomból a XIX. század második felének iparosodási hulláma idején kirekesztett, elkülönült kisebbség sorsa.
    Érdeme, hogy megpróbált nyitni az előítéletek bástyái mögé húzódó társadalmi többség felé… Hogy segítsen feloldani az elkülönülés… Életével hitet, önbizalmat nyújtson sorstársainak.
    Útnak indítója jóslatát mégis beteljesítve, egész emberi-költői világunkat…