A csend csak átmenet két kiálltás között

Mottó

Itt kavarognak bennem

a gondolatok,

         mondanám,

           ha volna kinek.

Megtanulnám szívesen

azt a nyelvet, mit most nem tudok,

hogy ne csak halld,

         értsd is amit mondok.

Előszó helyett

Mint mocsárba tévedt ki kétségbeesetten küzd,

De minél jobban erőlködik annál mélyebbre, süllyed,

Úgy dobtam eléd ezeket a verseket és dalokat,

Még egyet és még egyet hátha,

De lassan elnyel a közönyös csönd mocsara.

Előszó

Valami még itt van     

lelkem börtönébe zárva 

itt dörömböl bennem, lázasan

s kitörni készülő vulkánként

feszíti a szavak és dalok

               szerény burkát.

Megriadva érzem ereimben

szívem monoton mormogását

ahogy percenként hetvenszer

dobbantja, Tündér ! a neved.

S ez éltető dobbanással

küldi szét az Üzenetet

minden pici sejtnek

Szeretlek, szeretlek, szeretlek.

És mégsem találnak Rád

sem a szavak, sem a dalok,

s e hiábavaló feszülésbe

lassan belerokkanok.

Lelkem gyilkosa,

márványhideg lelkedhez

         lélekvér tapad.

Porrá ég e tűzben,

mi belülről fakad.

De halála pillanatnyi csak

mert mint főnixmadár

hamvaiból, csillogva újra éled,

új versel, új dallal fáradhatatlanul

keres,! TÉGED !