52.
    - Jó napot kívánok. Hogy tetszik lenni?
    - Jó napot. Ne is kérdezd, rosszul.
    - Mi történt magával? - érdeklődik Csordás szomszédjától.
    - Megszédültem. Elestem.
    - Fiatallal is megtörténik. Beütötte?
    - Elvágta a küszöb szélét védő vas.
    - Fájt?
    - Nem. Csak vérzett. Nagyon.
    - De most már jobb?
    - Jobb - jelenti ki Márta mama.
    - Hát, gyógyulást. Máskor jobban vigyázzon.
    - Vigyázok. Te is magadra.
53.

   „Nos, Márta mama, a szomszéd se úszta meg a kórházat! Kis híján tragikus lett rám nézve az a nap. Emlékszem, a fotelben ültem, a tévét kapcsoltam be, amikor éreztem, nagyon dobog a szívem és hátrahanyatlok. Rettenetesen szédültem, elsötétült előttem az egész világ. Szerencsére a szép, szőke Bea éppen akkor lépett be a szobába, mindjárt észre vette a bajt, orvost hívott. Bevittek az elsősegélyszobába, ahol kiderült, hogy kettőszáznál több a pulzusom. Azonnal oxigénmaszkot kaptam és infúziót, de ennek ellenére elájultam. A kórházban tértem magamhoz, karom leszorítva, vért vettek tőlem. Az orvos mondta, bele is halhattam volna, ha nincs a gyors segítség. A szívem és az ereim nem bírták volna sokáig, hogy ennyire szapora a pulzusom. Egy hétig benn tartottak, pedig nagyon nem akartam, de az orvos azt mondta, muszáj. Gyógyszereket írt fel, és figyelmeztetett, életbevágó, hogy kerüljem a stresszt. Jó kis tanácsokat ad maga - gondoltam -, hiszen már az is elég nagy feszültséget kelt bennem, hogy trehány szájmozgásáról úgy-ahogy megértsem, és nehogy félreértsem, ami rám vonatkozik. De nem szóltam egy szót se, elvégre nem tehet arról, hogy nem hallok, mint ahogy én se tehetek róla. Bűnöm se lehet: nem loptam!"

54.
   Két úriember csenget Márta mamánál.
    - Keziccsókolom, engedje meg, bemutatkoznánk. Aranyeszű Kázmér vagyok, társam Eszes Ákos. Mindketten irodalomtudósok. A legújabb kutatáselméletek értelmében minden apró mozzanatra oda kell figyelnünk, rögzítenünk kell a legapróbb adatokat is a nagy költőket illetően. Szíves elnézését kérjük zavarásunkért, de úgy tudjuk, szomszédjában él egy siket, ám korszakalkotó jelentőségű költő, aki ráadásul prózával, színdarabok írásával, grafikával, festészettel is foglalkozik. Úgy látjuk, mint Ön is láthatja, nagy szomorúságunkra, ajtó, kapu zárva nála, következtetve tehát nem tartózkodik itthon. A jeles költő neve... Bocsánat, te tudod? - fordul társa felé. - Nem? Valami - bocsánat -, tehénterelő…
   Márta mama szigorúan összehúzott szemöldökkel, villámokat szóró tekintettel néz a két úriemberre.
    - Csordás Tibor a becsületes neve!
    - Igen, igen, Csordás Tibor. Írd le gyorsan - fordul társához.
    - Tudja, kedves asszonyom - nyájaskodik Aranyeszű -, az életéről írnánk tudományos dolgozatot. Személye rendkívül érdekes, mind emberileg, mind költőileg, mind irodalmilag, mind szociológiailag… Jól mondom? - fordul Eszeshez.
   Miután konstatálja, hogy Ákosunk lelkesen bólogat, folytatja:
    - Mivel, mint látjuk, nincs itthon barátunk, a nagy költő, tisztelettel megkérnénk: bemehetünk Magához? Maga is sok dolgot el tudna nekünk mondani, hiszen bizonyára pólyás kora óta ismeri emberünket. Tudna nekünk epizódokkal szolgálni arra vonatkozóan, a hangokat sosem hallott emberből hogyan lett falujuk nagyhírű embere? Mellesleg, ha mesél nekünk, Ön is a halhatatlanok sorába kerül, hiszen vallomásával óriási segítséget nyújt az irodalom tudománynak.
    - Idefigyeljenek, úri emberek! Csordás most tényleg nincs itthon. De mondhatom Önöknek, ha itthon van, valójában akkor sincs itthon soha!
    - Jaj, de szépet tetszett mondani! Hogy is mondta? Írjad! - löki oldalba Aranyeszű a társát.
    - Akkor sincs itthon soha, mert - Márta mama itt férfias-bátran belenéz a két irodalomtudós szemébe, mire azok kicsit hátrálnak - alkotó gondolatai örökké máshol járnak! Van azonban telefonja, bármikor utolérhető! Csak semmi duma, SMS-ezni kell! Mozgassák a hüvelykujjukat! Egyeztessenek! Alászolgája!
   Márta mama olyan erővel csapja be az vaskaput, hogy Bizáncot ostromló Botondunk, ha élne, elismerően pillantana oda. Nyilván a sok trükkös besurranó tolvajra gondolhatott.
   A két irodalomtudós szívéhez kapva, hökkenten néz a büszke léptekkel távolodó asszony után, aki méltóságának kábításában nem hallja könyörgő hangjukat:
    - A telefonszámot tessék! A telefonszámooot!
   Jó messze suhannak már a gépkocsival, amikor Eszes méltatlankodásának ad hangot:
    - És akkor még minket, jó szándékú, okos tudósokat okol a világ, ha egy költőről nem tud eleget!
   Csöndben a gépkocsi suhanását hallgatják.
    - Valahogy fel kell vele vennünk a kapcsolatot - véli Aranyeszű.
    - És kiszorítani belőle mindent, ami érdekelheti az olvasókat - teszi hozzá Eszes.
    - De hogy? Hogy? - gondolják, mondják egyszerre.
    - De hogy szoríthatnának ki belőle minden érdekeset? - teszi fel magának a kérdést a tudósokkal egy időben Márta mama. Mert vannak, igenis vannak ilyen véletlen találkozások a dolgok, gondolatok egyetemes világában.  És amire a két férfi nem tudja a pontos választ, megadja Márta mama - saját magának.
    - Hát a farkánál fogva!- És nevet jóízűen.
   Ki tudja, elmés megoldásán-e, vagy a két pórul járt úriemberen.
 
55.
   „A PC „HALLATLAN" SEGÍTSÉGE
       Informatikai képzés siketeknek
   Egyedülálló oktatási módszert fejlesztett ki a felnőtt siketek és hallássérültek informatikai képzéséhez Cserfalvi Annamária, a Budapesti Műszaki Főiskola Neumann János Informatikai Karának fiatal mérnöke. Teljesítményét a közelmúltban Példakép díjjal honorálta a hasonló elnevezésű alapítvány.
   A számítástechnikai ismereteket úgy adja át a szintén hallásában korlátozott, de az ép hallásúak között is jól boldoguló oktató, hogy az adott témát jelnyelven elmondja, magyarul felírja a táblára a műszaki szakszavakat, és esetleg, ha valamelyik diák nem érti, annak a számítógépnél is elmagyarázza. Érdekes jellegzetesség, hogy a tanár diákjaival az otthoni kapcsolatot SMS-eken keresztül tartja. A vizsgáztatás vizsgabiztos jelenlétében, magyar nyelven, illetve magyar jelnyelv segítségével zajlik.
   A jelnyelv különös világába vezeti be az internetezőket a www.hallatlan.hu címen elérhető, valóban egyedülálló megoldás: egy multimédiás jelszótár. Itt a látogatók pár másodperces videobejátszásokon figyelhetik meg a nyelvi kifejezéseket, a mimikát és a jeleket." (Részletek. A szerző: Fülöp Hajnalka)

56.
   Csak álmodni lehet ilyet: napfényes, szép délután. Márta mamával a kerítésnél beszélgetünk.
    - Kerestek. Irodalomtörténészek. Ez igen! Nagy ember vagy!
    - Ugyan már! Hogy hívják őket? Mit mondtak?
    - Valami Üvegfejű Kázmér, vagy Ákos? A másiknak nem értettem a nevét, valami hasonló. Azt kérdezték többek között, hogy mivel írsz, számító-, írógéppel, vagy kézzel? Tényleg nem tudtam válaszolni. Mivel írsz?
    - Az eszemmel.
   Márta mama nehezen viseli szókimondásom, úgy érzi, gúnyolódok vele. Kihúzza magát, mint aki karót nyelt, s készül a maga dolgára menni. Megszánva nem rossz indulatú szomszédom, ékesszólásom veszem elő:
    - Most épp a beszédről gondolkodom. A beszéd csak az emberre jellemző tevékenység.  Kialakulása arra az időre tehető, amikor az állatvilágból kiemelkedő emberek csoportja együtt dolgozott. Van egy kis türelme hozzám? Nincs? Legyen! Akkor van? Jó. Figyeljen: a közösen végzett munka tette szükségessé, hogy megértessék magukat a másik emberrel. A beszéd segítségével tudjuk kifejezni gondolatainkat. A beszéd a gondolkodással együtt fejlődött, a legmagasabb rendű és legbonyolultabb tevékenység. Azonos nyelvűek (például magyar nyelvűek) bizonyos hangcsoportokhoz ugyanazt a fogalmat kapcsolják. A kisgyermek a szavakat hallja először, majd ezekhez az érzékszervein keresztül egyéb képek, fogalmak kapcsolódnak. Ha nem hall, akkor a képekből, és más érzékkapcsolatokból építi fel fogalom-világát. Ezek elraktározódnak az agykéregben. Később a gyermek utánozni próbálja több-kevesebb sikerrel a hallottakat, látottakat, erre az erőfeszítésre épül az írás és olvasás tudománya.
 A tudat, a gondolkodás a legmagasabban szervezett anyag, az agy működése. A környező, megfogható anyagi világ visszatükröződése az agy segítségével. Ez a tükröződés a siketeknél jelnyelven keresztül nyilvánul meg. A képzelet utánoz, csak a kritikus gondolat alkot - ez Oscar Wilde angol író gondolata. Tudsz követni, mama?
    - Nem nagyon, de érdekes, amit mondasz.
    - Itt jön a jelnyelv a képbe. Nálunk, siketeknél, az agy működése a jelekkel teljes. Ez a mentalitás viszont - akaratunkon kívül - eleve kritikusan lép fel a beszélt nyelvvel, mivel azt birtokolni képtelen, tehát nem igazán ismeri.
 -Bár nem hallok, sokat tudnék mesélni a durván felcsattanó hangok hatásáról, ami vélt vagy valós sérelem nyomán nyilvánul meg. Aki kidagadt erekkel, és nekivörösödő képpel rikácsol, elvesztette uralmát a lélek volánja felett. Önuralma megszűnik, nem érvényesül többé az önellenőrzés fékező hatása. A társas együttlét megkövetelte fegyelem meglazul, és zabolátlanságba csap át. Gyenge a lélek… Képzelje, mikor ilyennel találkozik egy siket ember! Hiába mondanám neki: nem értem, csak higgadtan, nyugodtan…
    - De kritikusan néz rám! Nálam nem így működik. Emlékezzen csak, hányszor kérdeztem meg beszélgetés közben: erős hangot használok? Halkabban beszéljek? Azért, mert hallás hiányában nem tudom kontrollálni a hangom erejét.
    - Tibikém, nekem ennyi elég. Tudom, okos vagy, nem hiába kerestek most is nagy emberek. Bánom, hogy ki nem adtam nekik a telefonszámod.
    - A telefonszámom? Miért adtad volna ki? Tudósfélék, újságírók - rosszabbak, mint a tatár!

57.

   „Magyarországon ma, becslések szerint kb. 30-60 ezer siket és 400-600 ezer halláskárosult él. Egy magyar fiatalember másfél éve gondolt egyet, létrehozott egy nonprofit alapítványt, és készített mellé egy internetes oldalt hallóknak, siketeknek és nagyothallóknak. Másfél éve még éjszakánként laptoppal a vállán, biciklivel járta a város internetes kávézóit, hogy videokamerával felvett jelnyelvi jeleket töltsön fel egy internetes oldalra. Bartos Pál, a Hallatlan Alapítvány elnöke a nehézségek ellenére is folytatja, amit akkor elkezdett.

    - 2004. őszén jelentkeztem a SINOSZ jelnyelvi tanfolyamára - meséli. - Heti négy-öt órában próbáltam elsajátítani a jelnyelvet, de az otthoni gyakorlásra csak egy nyilakkal illusztrált, egyszerűen szemléltetett spirálfüzet és egy régi videokazetta jutott, amelyekkel nehezen ment a tanulás. Halló emberként arra gondoltam, hogy itthon is nagy szükség lenne egy, a jelnyelvet népszerűsítő oldalra, mert azt tapasztaltam, hogy a hallók nagy része még az olyan élethelyzetekben is, mint például a kávérendelés, képtelen egy sikettel vagy nagyothallóval kommunikálni.hónapban háromszázezer forintból létrehozták a Hallatlan Közhasznú Alapítványt, amelyet a bíróság még áprilisban bejegyzett. Több célt is megfogalmaztak: a magyar jelnyelv korszerű és hatékony oktatásmódjának kialakítását halló emberek számára; a hallatlan.hu internetes oldal fejlesztését, ahol az eddigi gyakorlattól eltérően nem állóképek mutatják a jelnyelvi jeleket, hanem folyamatosan ismétlődő videóképek jelenítik meg azokat. Tervbe vették, hogy az oldalon fórumot indítanak, amely lehetőséget kínál a siketek és a hallók közötti akadálymentes kommunikációra." (Részletek. Szerző: Lénárt Emese.)