Variációk egy témára.

A szerelemes

Hát ennek is, mint minden másnak,-

Múlnak az álmok, a boldog percek,

Bokron a levél fázósan reszket,

- vége lett sajnos az idei nyárnak.

Nincs élvezője a fodros hullámoknak,

A vízben csak vadkacsák lubickolnak.

A vitorlás is, szerelmünk fészke,

Csak emlékszik tüzünk vad ütemére

Nevetve mondta: hidd el csak ennyi.

Gyönyörű volt, engem így kell szeretni.

Nem akarom látni szomorúságodat,

S egy könnyű csókkal zárta le ajkamat.

A vonat indul, könnycsepp a szemben

 utolsó pillantásom sósízű cseppben.

Az Öreg

Az évek észrevétlen múltak,

S Ő csendben magára maradt,

A gyermekek már rég szétszaladtak

S párját is őrzi egy szomorú sírhant

A tornácon ül, könnyei folynak

Végignéz a frissen nyírt zöld gyepen

Emitt gyümölcsfák sorakoznak

Amott rózsák nyílnak színesen

Az orvos mondta: ez már a vége.

Kitelt az élet, nincs több csoda

Még szeretett volna egy ágyást

A kis patak mellé a kert végibe

De egy felrebbenő madárka vonzza

Az utolsó, búcsúzó pillantását.

A terrorista

Gyűlölt kép, a nyugalom képe,

A gondtalan, csevegő embereké.

Itt lesz hát jó. Megtudják végre,

Milyen a sors, a nyomorultaké.

Miattuk van nincstelensége,

Népe léte a hontalanoké,

Minden hitetlen kiontott vére,

Szent áldozat az igazi hitért.

Kezében vádlón robbant a bomba,

A pusztulást hozó vágyott fétis,

És torkaszakadtából ordított :

Ez vár minden megalkuvóra!

S még az utolsó pillantása is,

Perzselően gyilkos lángot fogott.