Sárban kerestem talmi aranyat...

                                 Változás

Régen másképp féltem.

Éltem a gulyáskommunizmust,

must vegyült zavaros boromba

de ittam, nem kérdeztem, pedig

éreztem, doh párlik orrlyukamba.

Régen másképp néztem.

Csukott szemmel tapogattam,

adtam az ártatlant értetlent,

vakon láttam kopott börtönrácsot,

és sikerült kijátszanom a véletlent.

Régen másképp kértem.

Nem voltam holmi koldus,

magam erejéből megéltem,

létem éreztem életbiztosnak,

                            gazdagnak, – szegénynek meséltem.                          

Régen másképp láttam.

Vártam víg holnapok igéretét,

sárban kerestem talmi aranyat,

nyulakat véstem oroszlánná,

kergessék a sok elvásott agarat.

Régen jobban éltem.

Féltem, de volt cifra kenyerem,

tenyerem  munkabér törte fel,

építettem az átadandó világot

másnak, nekem maradt a gyötrelem

Nemrég másképp álltam.

Kétlábbal a vadtőke világában.

Most láb nélkül sajgón ődöngök,

ördögök elszívják mindenem,

nemtelen alig-segélyekért lődörgők.

Ma nincsen holnap.

Tolnak a kezek, sikertartozásba

verem magam, mindent elfelezek

társaimmal, a nemlét zuhanásban

még mindig fogódzót keresek.

  **

Régen elvásott… és én nem lelek.