Szécsi Pállal és Szécsi Péterrel (apa és fia) különféle sakktornákon szoktam találkozni. Mindketten szerelmesei a sakkjátéknak, akárcsak én. Legutóbb Martonvásáron versenyeztünk  egy 9 fordulós rapidversenyen, ahol a játszmák közötti szünetekben beszélgettünk erről-arról. Eközben jutott tudomásomra, hogy az 1994. évben született Szécsi Péter, mindamellett, hogy kiválóan sakkozik, egyébként ezen a versenyen elnyerte a legjobb ifjúsági versenyző különdíját, szívügyének tekinti általában a környezetvédelmet is. Ez évi országos környezetvédelmi pályázatra írt munkája is erről tanúskodik, s szándékunkban áll e pályázati mű tömörített változatának közlése a közeljövőben, természetesen a szerző által készített fotó-illusztrációkkal együtt. Péter azonban, csakúgy, mint az édesapja, Pál, verseket is írogat néha.  Az alábbiakban Péter „vicces versek” sorozatából olvashatunk, majd ezt követően a papa „versfaragó” képességeiről is meggyőződhetünk.

Szécsi  Péter    vicces   versei

Korom

Azt mondják az aggok,

hogy kevés még a korom.

Én meg azt mondom,

 hogy túl sok már a korom!

Tus

Vívásban egy pont a tus,

birkózásban – győzelem a tus.

Kezedben --rajzeszköz a tus,

harminc fokba' --frissítő  a tus.

Ha kedved borús – megvigasztal majd E-tus!

Szécsi   Pál versei

                                         N É L K Ü L E D

                                                           /aszinkronban/

Nélküled                                                                Sodródom

Mint ár a habot hordom éveimet

                                                rohanó ütemben

Mint porszem a viharban kavargok

                                                 e nagy semmiben

Siratom a köddé vált fényeket

                                                                               elfecsérelt éveimmel

Nélküled hogyan találjak magamra

                                                                               e  sajátos zűrzavarban

Nincs jó, se rossz, se édes, se sós

                                                                               s  még  meddig

Csalnak a megcsalt érzékszervek

                                                                               Tüntetve  érted?!

Érdliget,  1976.