A hoffher traktornak, vasból készült kerekei voltak, hátsó nagy kerekein, kiálló körmökkel. Aratáskor ezzel vontatták a cséplőgépet, aminek szintén vaskerekei voltak, de körmök nélkül. A TSZ tagoknak, aki ezt kérte, a lekaszált búzát, vagy egyéb gabonát a portájára szállították, a petrencés lovas kocsik. A kétoldalt hátul kiálló petrencerúd végeire szívesen csimpaszkodtunk gyermekként, így utazva hosszan, hogy aztán gyalogolhassunk vissza. Ezekre, a portákra vontatták a cséplőgépet, hogy a gabonát kinyerjék a kalászból. A Tsz. gabonáját, kint a földeken csépelték egy-egy központi helyen. A hoffer oldalán levő óriási lendkerékkel hajtották meg a cséplőgépet, nagyon hosszú, lapos, körül belül, 20cm széles szíjjal. Ha leesett a szíj, sohasem állították le a traktort. Mindig menet közben rakták vissza azt, sűrű káromkodások közepette. Ha egyik helyen végeztek, indultak a következő portára. Sokszor volt veszekedés is, mert ha a traktoros, és az egyéb munkások, idő előtt berúgtak, a csépelés, mindig elodázódott. A gazdák nagyon féltek az esőtől, ezért mihamarabb be kellett fejezni a cséplést. A legtöbbjüknek ugyanis, nem volt csűr az udvaron. Azon is vita volt mindig, kihez menjen hamarabb a cséplőgép. Nem is lett volna probléma abból, ha sorban, egymás után megy a portákra, de mindig akadt befolyásosabb személy, akivel kivételezni kellett. Így hát vagy ezért, vagy azért, de mindig állt a „bál” csépléskor. Csodálatos illata volt a frissen csépelt szalmának. Sokszor, még egy hét után is érezni lehetett, ha közelébe került az ember a kazalnak. Közvetlen szomszédunk, tartott teheneket, és néha azért mentem át hozzájuk télen is, hogy segítsek szalmát húzni a gamóval, hogy ismét érezhessem a friss szalma illatát. A csépléskor keletkezett töreket a vályogvető cigányok vitték el időnként. Volt olyan gazda, aki nem adta oda. De volt olyan is, akinek vályog kellett, és kapott néhányat annak fejében. A friss szalmából, néha anyám is kért, mert volt két szalmazsákunk, és azokat tömtük meg vele. Egy idő után, ugyanis a szalmazsákban levő szalma nagyon összetört, és porzott, illetve, nem volt kényelmes rajta az alvás. Egyébként, nagyon kényelmes volt rajta aludni. Összehasonlíthatatlanul jobb, mint a mai matracokon. Minden reggel fel kellett rázni, és időnként cserélni kellett a szalmát. Ma már ez a macera nem járja, és talán olyan szép tiszta szalmát sem találni sehol. Szerintem egészségesebb is volt, mint a manapság évekig használt, poros matracok.