A próbára jó későn és elég bepálinkázva futottam be. De bírságot, szidást, mindent megért  az, hogy megnyugodtam. Az egész korhely társaságban egyetlen mukk sem került arról, hogy a főjegyzőt, a tettlegességnek véres viadalt kívánó tényénél, én rúgtam harcképtelenné. Úgy  látszik, kevesen látták, sőt talán senki.

    Csak a rúgás eredményére  örömrivallogtak, hogy Gáogh nekizuhant a kályhának. És ezt  részegségének tulajdonították.

    Még jó, hogy magam nem kotyogtam ki a tényt dicsekvőleg.

    Karmesterünk irtón megkínzott a félnapos utolsó próbán. Késő délután loholtam haza kissé pihenni. A kisvárosi korzón mindig végiglépkedtem. Ennyit

aztán áldozhattam a hiúságnak.

    Most, ahogy a városháza felé közeledem, észreveszem, hogy a kapuban a sujtásos hajdú  vigyázzba kapja magát és tiszteleg. Maga a főjegyző bölényalakja zúdul ki a kapubolt alól, a  járdán át, kocsijába.

    Rendes léptekkel, éppen akkor értem oda, amikor Gáogh beszállt. A kocsi nagyot  rikkant-reccsent-billent. A kocsisnak valami kis zűrzavara támadt a gyeplővel.

    Gáogh türelmesen nézdegélte a korzót. A homloka bal felén és végig a szeme mellett egy nagy  rózsaszín sebtapasz éktelenkedett. Gáogh megpillantásomra szokásos gavallériájával megelőzte  köszöntésemet a kocsiból:

    – Szervusz, szervusz, szervusz, művészem.

    És a kocsis a lovak közé csördített.

    Mögöttem két középiskolai tanuló, a közrefogott kis begyes polgárista lánykának nagy  lelkendezve magyarázta:

    – Párbajozott ma reggel a főjegyző. Ott sebesítette meg egy földbirtokos kardja a homlokán.

    – Igen, a földbirtokosék a fogadóban cigányoznak reggel  óta, mert áldomást tartanak a párbajra.

    – Kártyán vesztek össze, azt mondja mindenki.

    – Én úgy tudom, hogy a földbirtokos szeretne udvarolni a polgármester lányának, a főjegyző  menyasszonyának. De a főjegyző nem tűri, hogy egy lélek is közeledjék a menyasszonyához. Ez az  összetűzésük igazi oka.

    Kacagtam egyet magamban. Ha most megsúgnám ezeknek a fiataloknak, hogy a regényes párbaj  sérülése az én rúgásom következménye, ami a főjegyzőt nekidöntötte a kályha élének.

    Hátha még azt sejtette volna, hogy néhány napra rá, a polgármester imádott lánykája engem  hív találkára, és az én karomba omlik?