10.

Angyal Mihály főtörzs Homokfalva polgármesterét hívja mobiltelefonján.

    - Igen, én. Szervusz, Jenő! Kellemetlen hír, kérlek... Nem hagy nyugodni. Bejelentést kaptam. Ruganyosné azt mondja: egy napja és két éjszakája nem látta fogyatékos szomszédját.

    - Kiről beszélsz? Nincs fogyatékos szomszédja!

    - Hát a süketnéma Csordás Tiborról.

    - Költőnkről? Hogy beszélsz róla, Mihály! Siket, de értelmes ember. Állandóan publikál ide-oda, helyi lapunkban olvashatod most is folytatásos regényét, az Angyalarcúak-at. Költeményeiért Kossuth-díjat érdemelne, de sajnos, az irodalmi életben, mint általában, makacsul tartja magát az előítélet. Pedig a Gutenberg-galaxisban abszolút mellékes a hallás. Nem? Az is nagy baj, hogy kistorkú, legalább szesztestvérei lennének! Szóval?

    - Ja, ő az? Azt mondod: Kossuth-díjat? Tőletek meg még a díszpolgári címet se... Igen... Aggódom érte. Nem hall, és annyi a bűnözés manapság... Gondolom, országos körözést...

    - Miii? Tiborról beszélsz még? Több saját könyvvel rendelkező, törvénytisztelő állampolgár!

    - Félreértesz, Jenőkém. Tudod, a rend...

    - Ami a rendet illeti, vele ezen a téren sincs gond! Egy hete kapta meg a parlagfű-irtást elrendelő határozatomat, másnap már fel volt tárcsázva a földje! Csinálja utána valaki!

    - Igen, kérlek... Szóval az igazság az, hogy féltem. Két éjszaka meg egy teljes nap (karóráját nézi, számol), az harminchat óra, negyvenhárom perc és...

   Itt, a polgármester idegeinek jóvoltából megszakadt a vonal.

   "Hogy is mondta Tibor? Nehéz megélni a csendet... Miért? - emlékezik a polgármester. - Ennek egyszerű oka van. Mivel ez a fogyatékosság nem látszik, a külvilág számára a probléma nem észlelhető, a segítségnyújtás helyett türelmetlenséget, agressziót vált ki, ezért is van az, hogy az érintett rejteni kívánja fogyatékosságát. Nem beszélve arról a tényről, hogy a kommunikációs zavar rossz beszédértést eredményez, amihez a kívülálló az értelmi fogyatékosságot kapcsolja, azt pedig ki szeretné felvállalni."

11.

  Folytatnám, de újabb telefoncsörgés zavarja Isten csendjét.

  A polgármester hangja:

    - Jó napot, Mindentudóm!

    - Szervusz, Jenő, te mindig túlzol. Mi a helyzet?

    - Csordásról, a költőnkről mit tudsz? Több, mint harminchat órája nem látták a faluban.

    - Jelentem: tegnap a hat huszonhatos, menetrend szerinti busszal elutazott Tápra. Feltehetően Szalkon, a rokonoknál tartózkodik.

    - A rokonok telefonszáma?

    - Rögtön...

   Kínos percek.

   Mindentudó káromkodik.

    - Ördög és pokol! Nincs, nincs... Hogy a fenébe! Nem találom sehol a szomszéd város telefonkönyvét! Ezt a gondatlanságot! Más megye, Jenőkém, más megye.

    - Semmi, csak érdeklődtem. Tudod, süketnéma...

    - Tud ő beszélni! Sok hallónál jobban. Sóval sóz. Jelnyelvet ismer, ami ugyanolyan, mint más nyelv. Akkor itt vannak az írott, nyomtatott szavak... Emlékszel, általánosban, oroszból prímán...

    - De hol lehet?!? Mindenki maradna ott, ahol születik!

   - Jó, jó, főnök! A falu büszkeségét előkerítjük a föld alól is! Mindjárt odaszólok Angyal főtörzsnek. Csak úgy nem tűnhet el! Hogy jártunk annak idején Petőfivel!!