8.

Telefon csörög.

    - Halló, halló!

    - Hallom. Itt Angyal Mihály főtörzsőrmester, kérem.

    - Jó estét kívánok, Ruganyos Rezsőné, Márta mama vagyok. Bejelentést szeretnék tenni.

    - Hallgatom.

    - Kéremszépen, szomszédom, a süketnéma Csordás Tibor eltünt. Már a második napja nem látom.

    - Annyira hiányzik magának? No, nézzen csak a lakása felé. Zárva az ajtó?

    - Zárva, kedveském.

    - Az ablak? A melléképületek? Az ól?

    - Azok is. Igen. Minden csukva-zárva.

    - Akkor tényleg nincs otthon. Mióta?

    - Tegnapelőtt este még láttam... Tehát egy napja, és két éjszakája. Közben a postás is kereste...

    - Egy nap, és két éjszaka! Sok. Ez idő alatt, tudja, mennyi bűncselekmény történt? Tűzalmáson meglovasítottak két gépkocsit, három rablás izén... Nos, szolgálati titkokról nem fecsegek, de biztosítom magát, ennek a süketnek utánanézek. Köszönöm.

    - Én köszönöm, biztos úr. Ugye, állampolgári kötelesség...

    - Nyugodjon meg. Utánanézek a dolognak. Ha nem járnánk sikerrel, országos körözést adunk ki, ha kell, az Interpolt is bevonjuk. Viszonthallásra!

   Angyal főtörzs letette a kagylót.

9.

   "Itthon lesz? Beenged? Van valakije? Zsuzsa nem olyan..."

   Pokolba a kishitűséggel!

   Csengetek.

   Nem hallom a csengő hangját, az ablakon át agresszív villogás.

   Kisvártatva megjelenik a lány.

    - Szia, te vagy, Tibi?

    - Szia, a vonat túlhozott...

   A lány nevet; ismer, tudja , mit jelent ez.

    - Nem büntettek meg?

    - Szerencsém volt.

    - Nekem is. Gyere!

   Három-három puszipár cuppan két arcon.

   Asztalnál ülök.

   Tányérok, villa, kés kerülnek.

   Kenyér, felvágottak. Paprika, paradicsom.

    - A tejet később. Tudom, szereted. Kolbász, szalonna is van - tüsténkedik Zsuzsa.

    - Igazán kedves vagy! Drága most a primőr - mutatok a paradicsomra, paprikára.

    - Ha tudom, hogy jössz... - mentegetőzik.

    - Hagyd! Jó étvágyat! - legyintek, eltüntetve számban az első falatot.

   Csendben vacsorázunk.

   Zsuzsa más - ő nagyothall. Nem ismeri a jelnyelvet. Hallókészüléket használ, szájról olvas. Figyelnem kell állandóan, megért-e. A készülék használata sok esetben csupán jelzés a világ felé: figyelj, nyitott vagyok!  

   Sokan, köztük orvosok, feltalálók, azt hiszik, segíteni lehet a halláson. Pedig nem igazán, az ember az agyával hall. Ideget pedig nem lehet pótolni. Nagyothallók közül sokan elmondták, ha nem figyelnek, a hozzájuk szólók dühöt, haragot éreznek, s ki is mutatják, ahelyett, hogy nyugodtan, érintéssel vagy más módon adnák a hallássérült tudtára készségüket. Így - lelki terror mondókájuk, ami lehet, a siketet-nagyothallót nem is érdekli. Érteni nem igazán értenek a készülékkel azok sem, akiknél több a hallásmaradvány.

   Későn, ha jól emlékszem, tizenhárom éves koromban kaptam hallókészüléket, kéz alatt. Tenyér nagyságú, felnőttnek gyártott, ausztriai készülék volt. Emlékszem, a fülilleszték üvegszerű, kemény anyag, nagyobb is a nekem szükségesnél, s állandóan fájt tőle a fülkagylóm, a hangerőtől a fejem. A készülék gyakori sípolásakor rám szóltak, és mivel sehogy sem bírtam uralkodni természetellenességén, sokszor szüneteltetnem kellett a használatát. Focizni, futni nem mertem a többiekkel, mozgásigényemben zavart a masina, végül - nem is sokára - meguntam egy életre.

   A siketek bátrabban bevallják a nemhallás tényét. A nagyothallók?

   Levélrészlet: "Kérdezel a jelnyelvről. Természetesen hallottam, de nem használom, mivel harmincéves korom után kezdődött a hallásvesztésem. Még ma sincs szükségem rá, pedig évről évre rosszabb. A nyolcvanas években pár évig vezettem az a.-i Hallássérültek Klubját. Azért mondtam le, mert csupa siket tagom volt, akik egymás közt remekül kommunikáltak jeleléssel, én viszont semmit nem értettem belőle. Egy hölgy tagom jól beszélt, ő volt a tolmácsom. Ma is siketek járnak a Klubba, a nagyothallók pedig elbújnak a szobájuk sarkába, és azt szuggerálják egymásnak, hogy ők jól hallanak. Furcsa világ ez a zajos-csend világa!"

   Az asztal leszedve.

   Zsuzsa érdeklődéssel figyel. Régen látott. Mit gondolhat felőlem? Amióta nem látott, ki tudja, hol, kikkel?