4.

Nem megszokottan zajló párbeszéd.

   Szavaimra Bankó jelekkel reagál. A jelnyelvi tolmács kezeivel a szavak, fogalmak kifejezésére alkotott, közmegegyezéses gesztusokkal jeleníti meg, hangnélküli artikulálással is segítve a megértést. Vizuális nyelv.

    - Újabb verseskötetet akarsz kiadni?

    - Jól érted.

    - Ehhez kell pályázati támogatás?

    - Így van.

    - De nem tudod, kihez fordulj.

    - Pontosítok. Azzal kell felvennem a kapcsolatot, aki tudja, hová kell pályázni.

    - Miben segíthetek?

    - Ezzel a személlyel felvenni a kapcsolatot.

    - Telefonszám?

    - Máris adom.

   Bankó Benő mobiljával telefonál - ezúttal nekem érthetetlenül gyors a szájmozgása. "Erre az egyszerű műveletre képtelen vagyok. Ramaty állapot. Ezen a téren mozgássérültek, gyengénlátók vernek! Az SMS komplikált, jóval lassúbb a gondolatcsere, sokan nem hajlandók élni vele. Nekem azonban még így is fontos..."

   A tolmács számokat ír fel.

    - Nncs otthon. Ez a munkahelyi száma. Felhívom. Értesítelek!

   "De mikor? Uramisten, mikor?"

   Sohanapján.

   Hamarosan másik jelnyelvi tolmácsunk lett.

5.

   A tolmácsváltás még odább van.

   Már indulóban vagyok, amikor Margó nyit be.

   Ügyes-bajos dolgok kerülnek szóba-jelbe. Magánügyek, pletykák, mint bárhol, ha jó ismerősök beszélgetnek.

   Az idő azonban mindenkit szorít.

    - Ne haragudjatok, tizenegyig vagyok. Délután jelnyelvtanfolyam. Margó! Négy óra körül nem néznél be, akad-e a halló hallgatók közt olyan tanuló, akinek jó érzéke van a jeleléshez?

   Margó ígéri: benéz.

   Nem csak én, más sorstársak is jól érzik magukat ebben az információs közegben, tolmács mellett, sorstársak közt. A szájmozgásra figyelés feszültségének kiiktatódása miatt? Közös nyelv, hasonló gondok? Nemrég Harival váltottunk gondolatot erről. Ő sem okosabb. "Az intoleráns" hallók után olyan jó elbeszélgetni egymással, mondjuk, hetente kétszer-háromszor. Aztán mintha megutálnám a jelelést. De miért?

   Pszichés feltöltődés.

   Sietnem kell. A tápi vasútállomástól Homokfalvára mindössze két buszjárat indul, az egyiket feltétlen el kell érnem.

6.

   "Kedves Arnold! Készen áll új könyvem. Versek, rajzok. Említetted: kiadnád. Küldjem? Üdv: Csordás Tibor."

   Válasz, szintén SMS-ben:

   "Szia, Tibor! Örülök, hogy készen áll új könyved. Küldd el! Érdeklődök, nyomdáktól árajánlatot kérek. Meglátjuk. Üdv: Arnold."

7.

   A vonat zakatol célállomása felé.

   Tápot, ahol le kellett volna szállnom, elhagytuk.

   Arra eszméltem, megáll kezemben a golyóstoll, noteszom félig teleírva...

   Az ihlet hatalma alatt...

   Feleségem sose tudta megérteni ezt az állapotot, még évekkel válásunk után sem tudta feldolgozni.

"Mintha félrészeg lenne az uracskám - fakadt ki barátnőjének. Képzeld, ábrándozva bámul maga elé. Jaj, ha ilyenkor szólok neki! Figyelj, apuka, szaladj el újra a boltba, elfelejtettem a zsemlemorzsát. Fele hús már sül. Apuka, hordd ki a disznók alól a trágyát! Szedd össze a tyúktojásokat! Jó, jó, nem hall, de így meg még a siketnél is süketebb! Többször elmagyarázta, kiskorától ír, ábrándozik, gondolatban szerkeszti műveit, ehhez szokott a hallók sokszor érzéketlen, sőt kirekesztőleges hozzáállása miatt, de azt hiszem másról van szó - nyúlt a fejéhez. Igaz, mikor udvarolt is ilyen volt, de azt hittem mellettem majd leszokik. Hát nem!"

   Hát nem.

   Kinéztem a vonatablakon, megállapítottam: Tücsöktanyához közeledünk. Innen két megállónyira Zabnyíró, ott lakik Zsuzsa, egykori barátnőm.

   Mivel már nem tudok hazamenni Homokfalvára, megkísérlem nála tölteni az éjszakát.