De abban a pillanatban, amikor ez a zsivaj már szóthallásig csökkent, rémesen csikorgó röhej
     és gúnyosan hozzákapcsolódó megjegyzés képesztette el a lebujt. A főjegyző ajkáról hangzott ez:
    – Huháháháhá! Úgy rémlik, mintha én is ebre láttam volna innen hátulról, hogy a harmadik
     nyolcas a vakban lappang!
    A főjegyző teljes magasságban meredezett, eléggé tántorogva ugyan, de még így is
     félelmetesen, Kegyess Gábor mögött.
    Kegyess fejjel alacsonyabb volt nála. De vállas, tagbaszakadt és potrohátlan, atléta alak.
    Mint a rugó pattant föl székéről. Fordult neki a nagy hústorony Gáoghnak, vésztjóslóan
     szisszentve:
    – Mit akarsz ezzel mondani?
    A főjegyző, riadalom nélkül, tovább röhögve és támolyogva, kedélyesen felelte:
    – Csak azt, édes öcskös, hogy én innen hátulról észrevettem, a vakolásod közben, hogy
     mintegy tévedésből fölvetted egyszer a vakot, megnézted, és megint, mintegy tévedésből,
     visszaraktad!…
    Mindenkiben hideg káposztalé lett a meleg vér… Hamis játék vádja!…
    A következő pillanatban irtózatos csörömpölés és éles női sikoltozás után Gáogh, a temérdek
     súlyával földöntött asztalon túl, a padlón fetrengett. Kegyess fújva, vigyázzba állt.
    Azonban a főjegyző roppant erejét sem az ütés, sem a zuhanás, sem a részegség nem intézte
     el.
    Föl nem tételezhető gyorsan tápászkodott föl. Ordítása minden szívet megreszkettetett. Már
     ott támolygott ismét teljes magasságában a felborult asztal mögött. Aztán akkora
     dühszusszantást hallatott, mint egy mozdony. Máris huzakodott neki, hogy az asztalt megkerülve
     ráront ellenfelére, Kegyessre.
    Kegyess mozdulatlan várta előző állóhelyén. Csak meghajolt kissé, mint a dúvad ugrás előtt.
     És ezt rikkantotta hozzá:
     – Hagyjátok csak, hadd jöjjön!
    De hát a főjegyzőre hirtelen az a két nő csüggeszkedett rá, akikkel elébb ült. Jó ürügyük
     volt természetesen erre, hogy meg akarják kímélni a helyiséget a véres verekedéstől,
     dulakodástól.
    A két nő példájára pedig úgyszólván az egész helyiség férfi és női népe rárontott a
     főjegyzőre, hogy leszerelje támadását.
    Az ellene felgyülemlett utálat és gyűlölet bosszúja volt ez. Dehát csupán rimánkodásba,
     csitításba burkolta mindenki.
    Én magam a dulakodásban nem vettem részt. A falhoz támaszkodva figyeltem az egészet. De hát;
     akár tagadom, akár nem, ha igazságérzetem meg vetette a helyiség viselkedését, azért kárörömmel
     én is Kegyess mellett és a főjegyző ellen szurkoltam.
    Jól láttam, a komikusunk, ahogy hátulról csillapító, alázatos szavakkal húzta vissza a
     főjegyzőt kabátgallérjába kapaszkodva… közben nagyot köp a főjegyző nyaka közé.
    Ugyancsak a nők hízelgő szavakkal tépik a főjegyző fülét meg maradék haját, és karmolják
     össze, ahol érik. Így siránkoznak neki: legyen jó gyerek! Ne bántsa a cimboráját részeg
     eszeveszettségében.