álmaim

A gyerekkoromat szinte teljes egészében végigaludtam. Nagyszüleim sohasem korlátoztak ebben sem, mint egyéb másban sem, hagyták amit a természet adott. Ők is a hajnalban kelők és ebéd után álomba szenderülők táborába tartoztak, a mai napig jókat tudok aludni egy-egy hétvégi ebéd után. A férjem mindenkor sértésnek vette az alvásaimat, pedig tudván-tudta, hogy imigyen menekülök a hétköznapok kuszaságaiból, az álmokban keresem a helyem és a megnyugvást. Ő csak azt látta, hogy nem foglalkozom vele, hanem alszom. Vannak álmatlan időszakaim persze, meggyötör a telihold hívogató sugara, a nyugtalanságot és zavart csempész a boldog álomteli időszakaimba, kimerülté, és idegessé téve a nappalaimat. Egyszerűen nem tehetek róla, hatalmas álom és alvásigényem van. Csak a lenyomatokra emlékszem egy-egy álom viszont visszakísért, mint például a halott oroszlánok, amik ládákba voltak préselve, fenekük pedig az ég felé meredt, az út pedig egyre keskenyedett a szakadék szélén. Vagy a sötét álmok, amik mintha ébren lennék úgy történnek velem, és beleragadok a nyúlós álom-mocsárba egyszer csak valami külső késztetést érzek, hogy fel kell kelnem, mert az álom fogja maradok. Kimerülten, verítékben fürödve ébredek, és fogalmam sincs valójában hol vagyok. Alice is átélhette ugyanezt. A félig éber álmok, amik valóságosabbnak tűnnek a valóságnál, és a határvonal szó szerint a ködbe vész. A vészt jósló álmok, amik figyelmeztetnek, és a naiv, rózsaszínűcske álmok, amik vágyakat és hiányokat ébresztenek, de pótolják is a mindennapok feszültségét. Nekem az alvás ugyanúgy levezetés, mint a zenehallgatás, az írás, az olvasás, a rejtvényfejtés, vagy a kirándulás. A belső bizonytalanságom is mintha kevésbé tűnne nyomasztónak, ha eleget aludtam, bár az elég szó nagyon keveset takar. Az álmaim az enyémek. Mert  senki nem lát bele, nem tudja mi minden történik, mitől az álommosoly, és mitől a sírás az álmaimban, amikor fel sem ébredve történik mindez, és reggel nem emlékszem semmire. Talán a lélek tisztítja önmagát, hogy felvértezze az újabb küzdelmekkel teli nehéz napra, talán az angyalok simogatnak, suttognak, hogy hogyan tovább, ki tudja. Nekem fontosak...