Nem evilági e fáradtság, mely rajtam erőt vesz...

Nagyon-nagyon a jelent lessük, figyeljük, hogy le ne maradjunk

bármiről is. Pedig itt, ehelyt és ezidőn fut össze

a múlt mélyéből végre feltörő ősforrás és a legtávolabbi

jövőből felénk, hozzánk is visszanyargaló szellőcske. Lét-kereszteződés

idő- és állapot-porondján forgolódunk. Az Ezredfordító

esztendő Madonnás-várandós és Advent-i. A kiválasztottak

ideje ez, a meghívottaké – útjaikat ne próbáljuk meg keresztezni –

csak ez lehet keresztelőszentjánosi életünk küldetése.

Az észrevétlenség jelzéseire figyeljünk ma is, ismét!

Isten szerényei és serényei teszik ma is dolgukat.

Idő-ismétlődés, ókeresztényi áldozatvallás ma is

a mindenség világmegzabolázó hajnalán…

Mert nem jöhet és nem jön onnan soha az Igazság

és Szeretet szava, ahonnan hamis jövendőmondóink

és ítész-farizeiusaink megjövendölték…

A Világrend ismét élére állt és világkerékként

gurul-gurul lélekmindenségünk egyetemes pályáján

tovább. Pályamódosítás. Megszűnt előre és hátra,

magad vagy idők megtestesült kibontakozása.

Szellem-karjaid cédruságak – anyaként ölelik

magukhoz világ farkasait és megkísértettjeit.…

Tudd meg végre: ez nem Megfeszíttetés ideje,

hanem a megszentülésé, a tisztulásé, az újjászületésé.

Mária méhében megmozdult élet-idő,

Mária méhében megmozdult május első szava,

Mária szótlanságának végtelenségünket rezgető himnikus húrjai,

de mégis a soha-vissza-nem-térés szédítő önazonossága,

a megfejthetetlen borsóhüvelyként felnyíló kipergetése.

Ünnep-idő. Amnesztia-idő és rosta-pillanat,

de a szeretet-pillantásé, hol a megfáradás jajaiból

ki-ki maga fonja embersége üdvösség-glóriáját.

Nincs külön-idő és rész-idő, nincs külön történelem-idő

nincs külön költészet-idő és külön tömeg-idő és

külön családnak-kiparcellázott-idő… Egy Idő van,

az évezredvég-zabolázó, az életforma-galoppban ülni tudó,

az életmegtalálás és életvesztés gyeplőszárait megmarkoló idő.

Az Egy kettősségének látszatszabadsága, melyben vagy megfogan

és kihajt élet-szentségünk gyümölcsöse újra és újra,

vagy a kárhozat roncsaivá (ön)roncsolódunk egyenként és együttesen,

immár önhibánkból, erőtlenségünk okán. Csak Egyetlen Időnk van:

minőség-idő, mérték-idő, “csillag-pontos” mérleg-idő, a Mindenséggel

és Istennel önmagunkat megkérdeztetni és megfeleltetni tudó Idő.

Végezetül: Mária országának is jöjjön el végre a te akaratod, Uram, ámen.

(2000 május 30.)