xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1.

Ne ütközz meg, Nathanael, a nyers címen, amit e könyvnek adnom tetszett; elnevezhettem volna Menalkasnak is, de Menalkas, akárcsak te magad, sohasem élt. Az egyetlen emberi név, amely alá e könyv rejtőzhetnék, a magamé; de hát akkor, hogy is merhettem volna azt írni fölébe?

Egyszerűen, minden fölkészülés, minden tekintet nélkül kezdtem bele, s ha néha oly tájakról írok benne, amiket nem láttam, illatokról, amiket nem szítam, tettekről, amiket nem követtem el – vagy terólad, Nathanael, akivel sohasem találkoztam –, nem álszentség az, és ezek a dolgok éppoly kevéssé hazugságok, mint e név, Nathanael, jövendő olvasóm, melyet neked adok, nem ismerve még a tiédet.

S miután elolvastad, dobd el ezt a könyvet – és távozz el. Azt szeretném, ha a távozás vágyát oltaná beléd –, hogy eltávozz, mindegy, honnan, a városodból, családod köréből, a szobádból vagy a gondolataidból. A könyvemet ne vidd magaddal. Ha én lennék Menalkas, kíséretül megfognám a jobb kezed, de úgy, hogy a bal ne tudjon róla – és ezt a megszorított kezet is mielőbb elereszteném, mihelyt kiértünk a városok közül, és azt mondanám neked: feledj el! Arra tanítson ez a könyv, hogy többet törődj magaddal, mint ővele – hogy aztán minden egyébbel többet törődhess, mint önmagaddal.

(folyt. köv.)