Az első házasságom története

Beadtuk a kérvényt a kendergyárba Vanja számára, hogy munkába álljon. Én úgy tudtam, hogy főiskolai végzettséggel rendelkezik, meg a belügyben dolgozik Újvidéken. Nem sokára hívattak engem a kendergyárból, azzal, hogy az igazgató szeretne velem beszélni. Örömmel mentem a falu vége felé, mert a pozitív válaszban szinte száz százalékban biztos voltam.

Az igazgató kedvesen fogadott, leültetett, és kávét rendelt. Beszélgettünk erről, arról, amíg a titkárnő a kávéval megérkezett.

Kettesben maradtunk. Én mosolyogva szürcsöltem a kávémat, és váró tekintettel néztem a velem szemben ülő igazgatót. Gyerekkorom óta ismert.

- Kedves Radmila, nem sok jóval szolgálhatok. Leellenőriztük a férjedet, és meg kell mondanom az igazat. Ivan soha sem dolgozott a belügyben, főiskolai végzettsége se nincsen. Nem egyszer volt lopásért előállítva, sőt börtönben is ült.

- Az a jó, hogy én is ültem, mert  biztosan összeesek ezek hallatán. Szó nélkül maradtam.

A torkom a sírás szorongatta, de tartottam magam  míg a gyárban voltam, de hazafelé menet már eleredtek a könnyeim.

Uram Isten, kihez mentem én feleségül?

Hét végén felültem a vonatra, és elutaztam Újvidékre az anyósomhoz.

Minden kertelés nélkül megkérdeztem tőle: - Miért nem mondta meg nekem az igazságot senki. Maga sem. Legalább maga őszinte lett volna hozzám.-

- Abban reménykedek, hogy melletted megváltozik a fiam!

A fia soha sem változott meg.