hajnali szél... háztól-házig szalad...

Hűvös hajnali szél simított végig, megborzongtam, jólesőn, fátyolfelhőkön át lépett be a korai napsütés, szűrt szivárvány-szép fénnyel árasztotta el a várost, a hajnali pára tünde-mesék varázsával, kócos kis álommanók apró léptekkel hazafelé Meseredőbe ballagván, tükör-szín cseppek, a reggeli harmat könnyes álmai, átsuhantak rajtam kóbor félelmek, gyöngyszín mosolyok, a tegnapok lenyomatai, hiányod, amely furcsa szív szúrásokkal figyelmeztet, nem hagy el, és nem is enged...fájón jelen van, beleépül napjaimba, a dolgaimba, megpróbálok néha átlépni felette, tudomást sem venni róla, élni a köznapok suhanó óráit, mégis jelen van, megáll bennem-mellettem, szívszorít...futnék, rohannék újból, könyveket lapozok, most nem érintenek, zenét hallgatok, a szemed látom közben, gondolatok erdejében bolyongok, vágyakozom utánad, várlak, közben mosolygok, beszélek, teszem a feladataim, fáj, hogy nem vagy, éjszakákon nézem a csillagpettyes bársony eget, a hold szemérmes fátyol-palástba burkolt félkaréját, hunyorognak rám apró csillagocskák, ezüst-fény szikra-eső csorog rám, hallgatom az éjszakát, a tücsköket, a madarak álom-csipogását, baglyok feleleteit, denevérek cikáznak köröttem, beborít a kora-nyár éj minden szépségével, csodás csillag-térképével, közben hiányod markolja szívem, sírnék már, és nem tudok... hiányérzeteket pakolászok az emlékek poros, kopott, megfakult bőröndjeiben, átélem újból és újból a veled töltött időket, ezüst-levelű nyírfák suhogását a tóparton az időtlen békét, amit csak melletted érzek, a nyugalom kézzel foghatón ült a tükör-víz fölött, közben átöleltél, szerettél és csókoltál...kínlódom, teszem a dolgom, megoldandó feladatokat veszek sorra, leírom, mert elfelejtem őket, kényszerítem magam, ne essek apró darabokra, önfelgyelmem velem van, bátorít, észhez térít...-Légy erős, veled vagyunk- suttogják a fák a hajnali köd-párás kábulatban, az álmos csillagok a derengő fényben, - Légy erős-susogják a fűszálak végén a gyémántszín cseppecskék, a nyíladozó nyár minden bájával, eszembe jut közelgő születésnapom, és még mindig nem tudom eldönteni örüljek-e neki, vagy inkább sírjak, akácillat szédít, vadrózsák ejtenek ámulatba csodás szív szirmaikkal, új reggel jött, könnyű léptű, sudár, láng-hajú, büszke-szép Nyár-fiú egy pillanatra megállt a Sár-hegy fölött, arany-glóriába fogja az ébredő nap, ifjú vadász íjával kezében felém int, csókot lehel, elillan...