Az esküvő

     Kiskosztümben esküdtem, gyönyörű fejékkel. Vártuk a vőlegényt, meg a családját. Mikor megérkeztek, menyasszonnyi csokor sehol sem volt. Giza néni, anyám barátnője hazaszaladt, a rózsakertjéből készített csokorral sietett vissza. Így lett menyasszonyi csokrom. Vacsorát készített az anyám. Addig nem volt semmi baj, amíg mulatozásra nem került a sor. Ugyanis nekem magyar ajkú vendégeim voltak, Vanja oldaláról pedig szerb ajkúak. Leállítottam a harmonikást, és azt mondtam neki, itt nincs ilyen, meg olyan mulatós zene, tessék táncra muzsikálni. Lett ebből aztán pár perc múlva az újdonsült férjemmel  olyan csúnya vita, hogy azt mondtam neki, szedje össze a sátorfáját, én meg beadom a válópert. Azután az anyám haragudott meg rám, mert nem engedtem meg, hogy menyasszony táncot csináljunk éjfélkor. Volt rá okom. A barátnőim mind a nyolcan eljöttek, összedobták a pénzecskéjüket, és ajándékot is hoztak. Tudtam, hogy a menyasszonytáncra nekik nincs pénzük.Sőt, később azt is megtudtam, hogy stoppal mentek vissza Újvidékre. Ezt az anyám nem tudhatta, és azt mondta : “Már megint olyan hülye vagy mint szegény megboldogult apád volt. Az is mindig másokkal törődött. Vannak itt olyan vendégek is, akik várják a menyasszonytáncot.“

“ Tőlem aztán elvárhatják. Nem lesz!” 

Mikor vége volt az esküvői  táncolásnak valahol hajnalban, mert már világos volt, odajött hozzám az anyósom, és adott pénzt egy kis kísérő szöveggel, mondván, hogy a férjem kezébe egy dinárt se adjak belőle, se most, se máskor.

Megértettem.

Nekem aztán igazán boldog volt az esküvőm napja.