Határidők2011.05.16. 15:43, csárádi edit
Valahogy mindig gondban voltam a határidőkkel. Egyébként nem késem el soha sehonnan, legalábbis szabad akaratomból nem, ha el is kések, az tőlem független okokból történik, mindig betartom az igéreteimet, vagy legalábbis megpróbálom, és szólok, ha esetlegesen nem sikerül betartanom. Ha elborítanak a hivatalos levelek, papírok, reklámújságok, üres borítékok tengenyi halmazai, és már a maga alá temetés veszélyével fenyegetnek, akkor nagy nehezen erőt veszek magamon és szelektálok, rendszerezek, feleslegesnek ítélt dolgokat kidobálok. Egyébként azért nem szeretek a papírjaim és egyebek közt rendet rakni, mert az esetek 99,99 %-ban pont az az egy darab nyomorult cetli, hivatalos irat, szerszám, blúz, stb. kell ami tegnap még a kezemben volt, és több tanú is eskü alatt vallaná a családból, hogy látta, isten biz, és adott pillanatban mikor kellene már el is tűnt a negyedik dimenzióban, mint térformában, és ami nálunk oly gyakran fellelhető tér. Volt, hogy láttam, észleltem, memorizáltam hová tettem adott tárgyat és másnap, bár senki sem nyúlt hozzá már nem volt ugyanott, és foghattam a gonosz manókra, dimenziókra, bármire, nem került elő, forgattam fel, dobáltam szét gondosan összepakolt és kínos rendbe rakott papírhalmazokat, polcokat, egyebeket, és sóhajtva venni tudomásul, hogy ezért kár volt rendet tenni...egyébként szeretem a rendet, a tisztaságot, mégis van, hogy a tárgyak összebeszélnek és vihogva elbújnak, eltűnnek, hogy birkatürelmemmel, esetenként vadul csapkodva és rángatózva és szitkozódva keressem őket, ők bizonyára remekül szórakoznak ilyenkor, aztán a nem megfelelő időben és térben maguktól a kezembe simuljanak, szemem elé kerüljenek: - nini, megvan a kisolló, a keresett papír, az elveszett csavarhúzó, amiért háromszor forgattam fel mindent. És minthogy a határidők is összeesküdnek ellenem, akkor tüntetnek el mindent, ami ahhoz kapcsolódik, biztosan gúnyosan vihognak ilyenkor, meg is értem, legszebb öröm az övék, a káröröm, hát talán ezért is nem szeretem őket. Esetleg, ha nem hagynék mindent az utolsó pillanatra? Felesleges, már próbáltam, akkor is minden csúszott, és akkor sem találtam soha semmit.
|
Kedves Edi, írásod ipikus emberi szokás. Én is mindig keresem a pénzárcám, szemüvegem vagy a kulcsaimat.
Szeretettel gratulálok : Mani