Nem követhetsz el igazságtalanságot anélkül, hogy ne szenvedj igazságtalanságot. Senki sem dicsekedhet olyasvalamivel, ami ne hozott volna fejére kárt, mondja Burke. A nagyvilági életet élők nem látják, hogy önmagukat zárják ki az élvezetekből, azok hajhászása által. A vallási türelmetlenség vitézei nem látják, hogy önmaguk előtt csapják be a menny kapuit, amidőn mások előtt akarják becsapni. Ha elfeledkezel mások szívéről, a magadét veszíted el. Az érzékek szeretnének minden személyt tárgynak venni, a nőket, a gyermekeket, a szegényt. Az a mondás: kiveszem a zsebéből, kihasítom a bőréből, mély filozófia.

A szeretet és az igazságosság megsértése társadalmi életünkben gyorsan megbűnhődik. Büntetése: a félelem. Amíg egyszer érintkezésben állok embertársaimmal, szívesen érintkezem vele. Úgy érintkezünk, mint víz a vízzel, mint egyik légáramlat a másikkal, természetes és teljes átömléssel és áthatással. Mihelyst azonban bármi részt eltértünk az egyszerűségtől, és felemás viszonyba kerültünk, ha valami jóra törekszem, ami neki nem jó, szomszédom megérzi az igazságtalanságot, messze kerül engem, ahogyan én is messze kerülöm őt; szeme nem keresi többé az enyémet. Háborús állapotba kerültünk, benne gyűlölet, bennem félelem vert tanyát.

…Hasonló megtorlással jár a társadalom minden ősi visszaélése, általában és egyes esetben is: a vagyon és a hatalom igazságtalan felhalmozása. A félelem nagyon bölcs tanító és hírnöke minden forradalomnak. Ennek tanítása ez: valami rohadt, ahol felüti fejét. A félelem holló, s bár nem látod világosan, mire les, bizonyos, hogy van valahol holttest. A tőkénk félős, a törvényeink félősek, művelt osztályaink félősek. A félelem évszázadokon át bőgve, morogva fenyegette a kormányzatot és a tulajdont. Ez a vészmadár nem hiába rikácsol. Nagy igazságokat hirdet, amelyeket felülvizsgálat alá kell venni.