CSILLAG – A HOMÁLYBAN2011.04.28. 07:41, Turcsány Péter
(Március Idusára, 1998)
Március, Március,
bocsánatos lelkű
Március,
bolyong hazátlan
bérünk ma is:
az emberjuss;
kísértő száll föl –
szennyes füst:
nyálkás szenny, korok korma
arcod ifjúságát csókolja,
ezernyolcszáz-negyvennyolcas
hamvasságodat lepi be
alattomos esztendeink
képmutató lepleibe,
emlékeinken – seb,
kísértőinknek billoga
marhabélyeg –
egyetlen napunk
sem volt soha
várandós lelkünknek
szülőszoba...
de volt munkásőr-
csuha,
gumibotok, kordonok,
ütlegek, rendőr-
kapualj-rémek
rettegés teli
oduja,
megaláztatások
ostroma,
lesütött szempillák,
mint gúlába tett dzsidák
Világosa!
Március, Március,
bocsánatos lelkű
Március,
bolyong hazátlan
bérünk ma is:
az emberjuss;
láttál te mégis
mécseket,
szív fölött tüntető
kokárdát,
asszonyt, kézen fogott
gyermeket,
s a zsoldosok agressz-
szívébe naponta
belopódzott az ön-
gyűlölet...
moly rág itt mindent
ma is,
moly eszi szegények
rongyait,
átlyuggatott az igaz,
a hamis,
de 56-os zászlainkon
véráldozatok fénye
vakít!
Vasvári lépte, Petőfi lángja
Jókai mosolya,
Táncsics óvatos, tántorgó
háládata –
nem ilyen tavaszról
álmodott,
hol a lelkek szirma
életeink ágaira
ráfagyott.
Március, Március,
bocsánatos lelkű
Március,
csillag – a homályban,
fény – várakozásban;
oszlató szél, áldó vihar
évszázadok vágyaival –
az isteni juss.
|
'...feny varakozasban..."
...varakozasban igen, minthogy aprilis 4-nek is tobb mint harom hete