Az altató

Vonattal utaztunk osztálykirándulásra. Estefelé indultunk, hogy reggelre érjünk a tengerre. Már késő lehetett, mert mindannyian aludni szerettünk volna, de Cupi szemére nem jött álom, és  beszélt, beszélt megállás nélkül. Az osztályfőnök figyelmeztette párszor, de hiába. Mikor már kifogyott a türelméből, odament  hozzá, és lekevert neki egy pofont. Cupi odaugrott a vonat ablakához, és lehúzta nagy mérgesen.

- Akkor kiugrok az ablakon.

Megint elcsattant egy pofon.

- Kiugrasz az ablakon ?

- Nem - felelte Cupi, és becsukta az ablakot. Pár perc múlva már Cupi is aludt.                                                                                         

Iratkozás a középiskolába

Elmentem Szabadkára, mert tanítóképzőbe akartam iratkozni. Kitűnő tanuló voltam, tudtam hegedűn játszani, szépen énekelni, szinte biztos voltam benne, hogy felvesznek az iskolába. Ott ült a bizottságban a tornatanárnő is, aki mikor meglátta, hogy fel voltam mentve a torna alól, kategorikusan kijelentette, hogy szóba sem jöhet, a tanítóképzőbe nem vesznek fel. Próbáltam megmagyarázni, hogy a térdem sérült meg, az előtt tornáztam, de ő hajthatatlan maradt. Sírva jöttem haza , az anyám vígasztalt, hogy ne féljek, elmegyek iskolába. Most ő megy, és beírat a gimnáziumba. Szívszorongva vártam, mikor érkezik haza, hogy megtudjam az eredményt. Már messziről mosolygott rám, és elmesélte, hogy mikor sorba került, és meglátták a nevemet, kedvesen azt mondták neki, hogy a szerb tagozatra a másik asztalnál íratják be a gyerekeket. Az anyám persze azt felelte, hogy ő jó helyen van, mert engem a magyar tagozatra szeretne beíratni. Sikerült neki.

Mivel a jobb tornászok közé tartoztam, a gimnázium kézilabda csapatában játszottam. Iskolák közötti bajnokság folyt. Mikor a prepások / tanítóképzősök / ellen játszottunk, könnyű szerrel megvertük őket. A mérkőzés után odamentem a tornatanárnőjükhöz, és azt mondtam neki, hogy miatta nem lehetek tanítóképzős, de megmutattam most neki, hogy tudok tornázni. Panaszt tett az én tornatanárnőmnél, aki megkérdezte tőle, hogy igazat beszéltem – e, mert ha nem, megbüntet, ha igen, nagyon örül, hogy a tanulója vagyok. Attól kezdve, kicsit mindig kedvezett nekem.