Jogok, felelősségek, kötelességek szétosztása2011.04.25. 08:19, Turcsány Péter
(Otthonunk Pomáz, április)
A sietség, a kapkodás, az élet szokatlan fordulataitól, a jövőtől való félelem, az indulatok lázgörbéjének csúcsra törése – nem megoldás életünk és jövőnk kihívásaira. Pedig döntő fordulatok és döntő kihívások között folynak napjaink. A 2011. évi Alaptörvényekkel parlamentünk egyszerre lépett vissza ezeréves törvénykezésünk folyómedrébe és egyszerre adott esélyt jövőnk történelmi léptékű megújítására. Mintha egy római történelemmel foglalkozó könyv lapjait nyitnánk föl, ha magunkra nézünk, ha sorsunkkal és lehetőségeinkkel számolunk, itt helyben, Pomázon is.
„Lássuk az állami és társadalmi (közösségi, városi, TP) ügyek lefolyását és fordulatát, miáltal, ha ismeritek, hogy egy-egy ügy milyen irányban halad, azokat visszafogni, vagy még idejében elejét venni tudjátok.” (Cicero: De re publica, az Állam 2-24-44.-25-45.)
Ciceró ezt a törekvésünket „az állami bölcsesség csúcspontjának” tartotta. E gondolat jegyében érdemes ma is körültekintenünk több háborgást, mint megoldást hozó közoktatási és civil-ügyeink nem eseménytelen forgatagában. Még nem jutottak dűlőre a Sashegyi iskola átvételével kapcsolatos Kolping-tárgyalások, de a jóindulatú megoldás készsége mindkét félben jelen van. Már kikerült a község vezetői által megfogalmazott kérdőív, és költségvetési számítások szabad excel-cellácskái rajzanak a pénzügyekért felelős Önkormányzat terveiben. Izgalom is volt, indulat is volt a januártól mindmáig húzódó vitákban, elemzésekben, közfellépésekben. Az információ, a tájékoztatás is hol akadozott, hol túlzottan meglódult… Az állami és önkormányzati költségvetések szigorítása, a kötelességek és jogkörök szigorú kijelölése állítja nem-akarom-feladatok elé Önkormányzatunkat. Miközben a helyi civil társadalom olyan kötelességeket kívánna Pomáz városára hárítani, amire a legjobb szándékunk szerint sem vagyunk képesek, és kötelezve sem vagyunk rá. Mi képviselők ebben a lelkünkben is két tűz közé szorított helyzetben tekintetünket új és új lehetőségekre szegezzük, szinte elodázzuk a döntéseket, csak azért, hogy a szülői és nemzetiségi közösségekkel valóban megegyezve alakítsuk ki gyerekellátásunk és oktatásunk jövőjét.
S eközben kígyó-béka ránk, és pánik a civil világ felől. Pedig jól tudjuk, ha gazdasági krízis, ha politikai krízis van, akkor a „civil participation”, a „civil részvétel” nagyszerű és önkéntes intézménye is válságban van: vélt követelésekbe fullad, és hangadók manipulációinak eshet áldozatul… Láttuk, tapasztaltuk Pomázon is.
Pedig nagy időkét élünk, s e nagy idők hamarosan válaszlehetőségeket kínálnak szorító gondjaink kérdéseire is. Húsvéti Alaptörvények. A keresztény életvitel mellett a jogi érettség kibontakozása lehet – és lesz – közel és távolabbi jövőnk minőségi mozgatóelve. Részvét embertársaink irányában és részvétel közösségi ügyeinkben – ezek a civil lét alapparancsai. Holnapjaink meghatározó alapértékeiről beszélek. Ahogy a jog, felelősség és kötelesség osztatlan egység a tőlünk Nyugatra élő társadalmakban, s nálunk is ezt célozta alkotmányfejlődésünk ezer esztendeje, úgy mai gondolkodásunkat és élettevékenységeinket is erre az alapokra kell átirányítanunk. E hármasság jegyében kell fölváltanunk a szabadság – egyenlőség – testvériség unos-untalan hangoztatott jakobinus ideáját, amelyek valódi mélységeiben a demokrácia e pragmatikus célrendszerére vezethetőek vissza. A Húsvéti magyar Alaptörvényeknek döntő változásokat kell hoznia társadalmunk életében, a magyarság életében és a több nemzetiségű Pomáz életében is.
Jog, felelősség és kötelesség… Éppen e három alapidea szét nem választása hozott már sok bajt az emberiség fejére, az egyes emberekére is, a magunk gondjait tetézve. Helyi közösségeink, civil kezdeményezéseink azonban: a Takarítás Napja meghirdetése: a Pomázi Klima-Kör európai régiókkal együttműködő részvétele egy Élhető Jövőt előkészítő nemzetközi konferencián, a Zeneiskola jövőjéért felelősen gondolkozó Alapítvány gyűjtési akciója, a Pomázi Baráti Kör egy napos munka összejövetele a szecessziós Marschalkó-villa kertjének rendbehozatalára - már egy együttműködő és közös felelősséggel alakított jövőt sejtetnek.
|
Persze hogy más törvények vonatkoznak a gazdagokra és a szegényekre, különben ki akarna üzletember lenni!?
(E. Ralph Steward amerikai író)