" A szeretet energiaforrás, amelyből az élet táplálkozik, hogy jobb legyen." / Thornton Wilder/

Ha napközben nem vagy is velem, tudom este átölelsz, és mesél a kezed. Benne van az érintésed varázsa, ujjaid nyomán a bőröm is megnyugszik, lelkemre hat a kezed simogatása. Annyi érzés van benne, csodálat, hogy nő vagyok, hogy szép vagyok, és ez még mindenkor hihetetlen… felfoghatatlan, varázsos. Kezed nyomán kivirulok, ragyogok, mert ragyogtatsz, közben beszélsz hozzám, szeretem a hangod, átölelsz, és megcsókolsz végre, két kezedbe fogod arcom és én elveszek benned, általad… Gyengéden, finoman mesél a kezed, mégis erőt ad, biztonságot, védelmet és végtelen gyengédséget… A tavasz finoman ölel át közben, virágszirmokat szór hajamba, a tulipánfa hatalmas, csodás szirom- mezőt szór szét, meghatón szép virágait egyenként ejti le, utána néz, megfelelő helyre esett-e le… a gesztenyefák pompás, büszke virág-templomokat növesztenek, mindezt finom ködfátyolon át nézem, szívem simogatja bőrömön keresztül kezed… mesél nekem. Elmondja szíved titkait, érzéseid, vágyaid, szavai suttogón követik, szívem újból és újból túlcsordul. Lélek-rezdüléseid figyelem. Veled lélegzem, veled érzek, veled-általad élek. A csodát köszönöm. Benne élek. Hiszek, bízok, remélek. Közben kezed mesél nekem, én hallgatom, átadom szívem rezdüléseit, lelkem titkait. Mindenkor elvarázsol, feltölt, mesél, mesél, mesél nekem…