Sürgölődtök a felebarát körül, és szép szavakat találtok erre. Ám én azt mondom nektek: a felebaráti szeretet a rossz szeretet önmagatok iránt.

A felebaráthoz magatok elől futtok, s ebből erényt akartok csinálni; de én átlátok a ti „önzetlenségteken”.

A Te régibb, mint az Én: a Te-t már szentként mondták ki, amikor még nem mondták ki az Én-t; így az ember siet a felebaráthoz.

A felebaráti szeretetet hirdetem nektek? Sokkal inkább azt, hogy fussatok a felebaráti szeretet elől, és hirdetem a távoli szerelmét!

A közeli szerelemnél magasabb rendű a távoli és a jövendő szerelme; az emberek iránti szeretetnek fölébe helyezem a dolgok és a fantomok szerelmét.

Az a kísértet, amely mögötted fut, testvérem, szebb, mint te vagy: miért nem adod át neki a húsod és a csontjaidat? Te azonban félsz, és futsz a felebarátodhoz.

Nem tartotok ki eléggé önmagatok mellett és nem szeretitek magatokat eléggé: szerelemre akarjátok csábítani a felebarátot és magatokat tévedésével meg akarjátok aranyozni.

Azt akarnám, hogy ne érjétek be egynémely felebaráttal és azoknak szomszédaival; önmagatokból kell a barátot és annak túlcsorduló szívét megalkotnotok.

Tanút hívtok, ha jót akartok magatokról mondani; és ha sikerül félrevezetnetek, hogy jót gondoljon felőletek, magatok is jót gondoltok önmagatok felől.

Nem csupán az hazudik, aki tudása ellenére szól, hanem az csak igazán, aki annak ellenére is beszél, hogy nem tud. És így beszéltek magatokról a társaságban és magatokkal meghazudtoljátok a szomszédot.

Így szól a bolond: „Az emberekkel való érintkezés megrontja a jellemet, különösen, ha valakinek nincs.”

Az egyik megy a felebaráthoz, mert keresi magát és a másik, mert el szeretné magát veszíteni. Téves szeretetetek önmagatok iránt magányotokból fogságot csinál.

A távoliak azok, akik a közeli felebaráthoz való szeretetért fizetnek; és ha öten együtt vagytok, azért egy hatodiknak mindig meg kell halni.

Nem szeretem az ünnepeiteket sem: nagyon sok színészt láttam ott, s a nézők is gyakran úgy viselkedtek, mint a színészek.

Nem a felebarátot hirdetem nektek, hanem a barátot. A barát legyen számotokra a föld ünnepe és az ember fölötti ember előhírnöke.

A barátot hirdetem nektek és az ő csordulásig telt szívét. De tudnia kell az embernek szomjas szivacsnak lenni, ha azt akarja, hogy egy csordultig telt szív szeresse.

Hirdetem nektek a barátot, akiben a világ készen áll, a jóság kelyhét, az alkotó barátot, akinek mindig van egy elajándékozni való kész világa.

És amiként a világ szétperdült számára, akként áll a forgásban össze, mint a jó megvalósulása a rossz által, s mint a céloké a véletlenből.

A jövő és a távoli legyen a te mád oka: barátodban kell az emberfölötti embert mint önmagad okát megszeretned.

Testvéreim, nem a közeli felebarát szeretetét hirdetem nektek: hanem a távoliak szerelmét.

Ím, ígyen szóla Zarathusztra.