A sámándobok hangja egyre halkabb,  lüktetése eggyé váli szívem dobogásával, a fősámán komolyan, mélyen néz szemembe, csillagjelet rajzol homlokomra, majd kézenfog, hozzád vezet, a csillagjel már neked is a homlokodon ragyog... a körbe lépünk, a varázskörbe, kézenfogva, szívünk, lelkünk, testünk összeolvad, a fősámán elégedetten bólint... a kört még egyszer körbehúzza... varázsszavakat mormol,  csillagport hint körénk... felriadok, az álom élénken bennem él, hiányod tapintható, kézzel fogható... mintha ezer éve ismernélek, a gondolataink érnek össze legelőször... és ez annyira megnyugtat, kisimulok a közeledben, még nyugodtabbá válok, hihetetlen biztonságérzet lep el. Beszívom az illatod, hallgatom szavaid, amik mélyen a szívembe íródnak, törölhetetlenül, a csoda ímhol megérkezett. Varázskörben állok, fogod a kezem, az ujjaid lágy simogatásával érezteted mennyire szeretsz.. ha kifogynak a szavak, a kezed mesél, a bőröd suttogja titkait, a csókod forralja vérem. Néha sutának érzed magad mellettem pedig nincs rá okod. Ragyogtatsz, és a ragyogásom körülfog téged is. Angyal vagy - suttogod, és én angyalnak érzem magam, a te angyalod lettem, féltelek, óvlak, törékeny, illékony szavakat suttogok, hozzádbújok, átkarolsz, szorítasz, elvarázsolsz.. Angyal lettem, valóban, védelek, vigyázom álmod, őrizem lépteid, a csodát, a ritka kincset, a szívem minden rezdülését adtam neked, mindenem, amit csak adhatok, és viszontkaptam szíved, a nőiségem csodálatát, amitől mindig ellágyulok. Fülembe suttogod titkaid, viszontkapod az enyémeket, tisztán, letisztulva, csak magam adom neked, csak neked. Angyalként járok a föld felett, varázskörben állunk, homlokunkon csillagjel, szívünkben édes szerelem. A varázskör megvéd, erőt ad, hitet, bizonyságot. Angyalként kezedbe tettem szívem, lelkem,szerelmem, testem, álmaim, vágyaim, mindenem.. és viszontkaptam szerelmed, szíved, tested, álmaid, vágyaid.. messze fönt a felhők felett a fősámán elégedetten integet...