Amit tollforgató elérhet, elérted. Talán csak az igaztalanul visszavont Baumgarten-díj …,

de már az se … Földi síkon túl csodád járnám körül.

 Miről írtál? Mivel és mire?

Alkotásaidban az örökkévalóság elmozdulása.

Állócsillagok magasrendű geometriája. Áta-bota Nap ábrák fel Északnak arany-kaligrammák.

Velük minden megírható a Mindenható a fény gyökere galaxis-napláb az ember szívbe.

Láthatatlan születés, ős-átlényegülés álommá, csönddé.

 Lám libbent gyertyalángnál lóduló sziluett óriás, Gaiát elhagyó mesebeli Szabó! Koronákra  mutató, áldott fényutazó …angyal. Lehet kilencven évesen is gyermek az ember. Tiszta szeretet.

Áldó, teremtő, foganó gyönyörű asszonyi tudás – testet, szellemet egybeölelő anyaság!

Most mikor Enyészet hava Álom havára vált a Karácsony kapujában állunk mind egyaránt.

 Légzésünk angyalok vonulása. Noé bárkája ezüst csillanású Óperenciás. Uszonyok, szárnyak, léptek gyalázhatatlan szavak ember fölötti lények jósága. Fehérnél – fehérebb vakító Himalája halk mennybéli hó!

 Mondják aki sokáig él tündér korba ér.

Hogy fér el egy angyal egy kislány testében? Láthatatlan errol írsz: sors – sugallat szövodik

a sorokban, mint kenyérbe a szentség.

 Ó Te kilencven évet élő, jóságos megbékélő szeretetből vagy velünk – hitünk, igenünk,

ahogy Illyés látomása tudatta – a három szín alatt áldozás fölmutatta!

Áldás ilyen kis népnek ennyi óriás. Ennyi legenda Ókút forrás. Délibábban kettőződött tizenegyezer éves timpanon – jelenés.

 Amihez hozzáértél csillagba mártódott, mint Szent István jobbja: nem fog rajta a halál, kimondja áldó igazát. Ravatalok Ré-hajó „aki benne hisz él örökké” bátorságú voltál-e szűk három dimenzióban. Kezed nyoma asszony – Aranyé. Gyolcs gyógyítású az Úr galambja.

Szíriusz – sziporka a szikből!

 Magda rácsodálkoztál-e a fekete táltosra? Nekem réz-szérűt adtál a Régimódi történettel. József Attila a hun mítosszal én veled emelkedtem. Füzesgyarmat szüleim szülői rejtett szereplőid.

Szelíd intésed oda vonz. Hej álom – varázskör tudója leomolhatott Trója, ami gyűlölettel nem fogható fel a csönd Isten küszöbére emel, s leszel árvák szószólója, szent.

Gertrudistól visszaveheted, mit elrabolt.

„Adsz nyugalmat, békességet az életen való gyönyörködést, testi – lelki megelégedést.

Kalász-szagú napfonatot ágyainkba – tündérek haját menny – magast, álom tisztát.”

Soraid szívmelengető ereje növekszik, mint a vetés, ha rá süt a Nap.

Lángnyelvű ágacskák szelíd-vén szarvasagancsa a parázs különös lihegése, a zsarát bíbor elevensége űzi a magányt. A korsós lány ókor legendás látomás s Árkád erődtemploma dönthetetlen sánc, zsoltár szárnyalás.

„S a nép meglátja a hegyeken

A béke áldását

A halmokon meglátja minden igazság hasznait

Erőszaktól megoltalmazza a szegény közösséget

És nagy hatalmával megrontja

A kegyetleneket…”