A regény hamis műfaj, mert a szenvedélyeket csak a szenvedély kedvéért írja le: a morális tanulság hiányzik. Leírni a szenvedélyt, az semmi; elég hozzá egy kicsit sakálnak, egy kicsit keselyűnek, egy kicsit párducnak születni. Nem fontos. De leírni a szenvedélyt, hogy a magas moralitás alá rendeljük, mint Corneille, az már más.

Az igazi fájdalom és a remény nem egyeztethető össze. Akármilyen nagy legyen is az a fájdalom, a remény száz singgel magasabb. Nos hadd maradjak nyugodtan azokkal, akik az igazat keresik. Le a patákkal, le a nevetséges szukákkal, a zavart keltő nagyképűekkel. Aki szenved, aki felbomlasztja a körülöttünk élő misztériumot, az nem remél. A költészet, amely a feltétlen igazságokat vitatja, kevésbé szép, mint az, amely nem vitatja. A bizonytalanság túlzása rosszul használt tehetség, kár az időért, mi sem könnyebb, mint bizonyítani.

A melankólia és a szomorúság a kételkedés kezdete. A kételkedés a kétségbeesés kezdete. A kétségbeesés a gonoszság különböző fokozatainak kezdete. Aki meg akar győződni felőle,olvassa A század gyermekének vallomásá-t. Ha egyszer rálépett, a lejtő végzetes. Bizonyos, hogy a gonoszsághoz vezet. Ne bízzatok a lejtőben. Pusztítsátok el a gonoszt gyökerében. Ne űzzétek az ilyen jelzők kultuszát, mint:leírhatatlan,elmondhatatlan,csillogó,összehasonlít-hatatlan, kolosszális – ezek szemérem nélkül hazudnak a főnévnek, melyet meghamísítanak. Olyan ez, mint a fajtalanság.