" A szív derűjét minden körülmények között megőrizni..." /Müller Péter/

 A csapongó képzelet fura édes búrát borított rám, hagyom, mert elvarázsol, derűbe von, jót és szépet vonz körém: szívmosolyt az igazit, a lélekből jövőt, a valóságot megszépítőt, a titkosat,az igézetest, a csodára várót. A tavasz elborítja lelkem, belesusog a fülembe, napsütést csen a szívembe, ibolyakék derűvel nézi napi ténykedésem, megszépíti álmaim. A terveket fátyolba vonja, az órákat röpíti, és a titokvárás mögött a szelíd várakozás lapul, az előérzetek csak jót jeleznek, a barátságok feltöltenek, és Tavaszanyó fülembe súgta  kedves titkát: a csendes vágyakozás meghozta gyümölcsét. Megkapom szívem titkos kívánságát, feltéve, ha lelkem tiszta, felkészült és a csodávárás nehéz hónapjai nem vették kedvem az újtól, a ritka kincstől... szelíd mosollyal számolom a perceket, órákat, várok türelmesen, mert a sejtések mögött szívkincsek lapulnak és felkészítem lelkem, hogy bátor legyek, tiszta, és megérdemeljem.. Félelem csak a legmélyen lapul, mintha tudná itt most nem szólhat bele, és talán csak attól félek, hogy elrontok valamit, amit nem is tudok igazán, hogy mi... kusza vonalak rajzolódnak előttem, szívem nyitva... fülemben édes-borongós blues, gondolataim közt könyvek ígérete... és valami fura és édes búra, mint valami fátyol ölel, nem ereszt, és engedem magam, hogy megtörténjen...